Értékelés:
A kritikák kiemelik az „Elephant Bill”-t, mint J.H. Williams alezredes Burmában szerzett elefántokkal kapcsolatos tapasztalatait, mind a teakfa fakitermeléssel összefüggésben, mind a II. világháború alatt. Az olvasók nagyra értékelik a szerző elefántok iránti mély vonzalmát és egyedülálló, első kézből származó meglátásait, bár néhányan megjegyzik, hogy az elbeszélésnek javíthatna a szövegvezetésen és további összefüggéseken.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és személyes elefántokkal kapcsolatos élménybeszámoló.
⬤ Értékes történelmi betekintést nyújt a II. világháborúról és az elefántok szerepéről.
⬤ Az olvasók értékelik a szerző szeretetét és tiszteletét az elefántok és a burmai kultúra iránt.
⬤ Az írást humorosnak és egyszerűnek írják le, ami élvezetessé teszi az olvasást.
⬤ A fényképek bevonása fokozza az olvasás élményét.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az elbeszélésből hiányzik az elefántokon túlmenően a sodrás és a történelmi kontextus.
⬤ A könyv nyelvi szempontból néha kihívást jelent, különösen a nem anyanyelvi olvasók számára.
⬤ Az emberek és a környezet részletesebb leírására, valamint több elefántfotóra lenne szükség.
(81 olvasói vélemény alapján)
Elephant Bill
Ilyen könyv egyszer adódik az életben. Kisgyermekként vagy akár felnőttként is elolvasod, és soha nem felejted el a képeket, amelyeket egy csodálatos angolról, aki a távoli Burma titokzatos erdeiben él, és a kedves bennszülöttekről, akik megtanítják őt a szépséges országukra.
De legfőképpen az elefántokat nem felejted el soha, mert ez a történet ezekről a csodálatos teremtményekről szól. Bár hivatalosan J. H.
Williams alezredesként ismerték, a szerzőt a nagyvilág "Elefánt Bill" néven ismerte.
Ez azért van, mert 25 évet töltött az elefántok között élve Burma hegyeiben és erdeiben. Ott képezte ki őket arra, hogy teakfa rönköket húzzanak ki az elszigetelt dzsungelből.
Ez a történet azonban a nagy bátorságról is szól, mert amikor a második világháború kitört, az Burmát is elérte. A japán császári hadsereg azt tervezte, hogy elkobozza a burmai elefántokat, és besorozza őket az India lerohanásához szükséges hidak és vasutak építéséhez. Amikor értesült ezekről a tervekről, hogy szeretett állatait háborús célokra használják, Elefánt Bill tudta, mit kell tennie.
A dzsungel hatalmas királyait biztonságba kellett evakuálni. Ez tehát nemcsak a dzsungelben 1921-ben kezdődő békés napok története, hanem a történelem legnagyobb elefántmentésének története is. A könyv elmeséli azt a csodálatos történetet, ahogyan Elefánt Bill barátaival és családjával együtt 45 hatalmas vadállaton lovagolt át a burmai hegyeken, mielőtt biztonságba kerültek a távoli Indiában.
Akkoriban klasszikusnak számított. Klasszikus most is.
Az "Elefánt Bill" minden könyvtár áldása és irodalmi kincs.