Elég mélyen: Egy dolgozó merev a nyugati bányatáborokban

Olvasói vélemények

A könyv gazdag, önéletrajzi jellegű beszámolót nyújt egy bányász életéről a 20. század elején az amerikai Nyugaton, és egyedülálló szemszögből ad felismerhető történelmi összefüggéseket és személyes tapasztalatokat. Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő történetmesélést, a humort és az élénk leírásokat, amelyek életre keltik a korszakot.

⬤ Gazdag történelmi kontextus és hiteles élmények olyasvalakitől, aki átélte az eseményeket.
⬤ Magával ragadó elbeszélői stílus, amely rengeteg kalandot, humort és rokonszenves karaktert tartalmaz.
⬤ Értékes forrás a nyugat-amerikai bányászat történelmi kutatásához
⬤ Könnyen olvasható, minden fejezet új történeteket mutat be.
⬤ Jól illusztrált, releváns fényképekkel és személyes anekdotákkal.

⬤ Néhány olvasó kétségeit fejezte ki a könyvben leírt egyes események ellenőrizhetőségével kapcsolatban.
⬤ Néhány megjegyzés szerint a történet bizonyos aspektusai megszépítettnek vagy eltúlzottnak tűnhetnek.
⬤ A bányászat vagy a nyugati történelem iránt nem kifejezetten érdeklődő olvasók érdeklődésének lehetséges hiánya.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Deep Enough: A Working Stiff in the Western Mine Camps

Könyv tartalma:

A vadnyugati emlékiratok közül Frank Crampton önéletrajza a bányásztáborokban töltött ifjúkoráról a legjobbak közé tartozik.

Egy gazdag New York-i család sarja, Crampton 1904-ben, tizenhat évesen megszökött otthonról. Két kötélhámos felvette egy chicagói vasúti pályaudvaron, és nyugatra vitte, ahol megtanították neki, hogyan éljen túl előbb csavargóként, majd kemény kőzetbányászként. A század első két évtizedében Crampton a nyugati Kalifornia, Arizona, Nevada és Colorado szinte valamennyi fontos bányatáborában élt és dolgozott, mint bányász, boncnok, földmérő, végül pedig a Nyugat egyik legismertebb bányamérnöke.

A bányászok nyelvén az "elég mélyen" azt jelentette, hogy "nem érdekel" vagy "elegem van"; a kifejezést mindenre alkalmazták, ami nem tetszett, vagy amivel az ember nem akart többet foglalkozni. A Crampton által leírt tapasztalatok közül sok ilyen jellegű volt. Tíz napig rekedt egy beomlott bányaaknában. Ott volt San Franciscóban a nagy földrengés idején és a coloradói Ludlowban a Ludlow-i mészárlás idején. A Death Valleyben élt a sivatagi patkányok között, és tanúja volt az öreg francia aranyásó, John Lamoigne utolsó napjainak, aki "soha semmit nem keresett ott, ahol más azt várta volna, hogy megtalálja, de ahol mások féltek megpróbálni". Egy időben annyira unta a kocsmákat és a játékbarlangokat, hogy a nevadai Goldfieldben felfogadott egy soros lányt, csak egy óra beszélgetésért.

Annyi kaland, annyi bajtársiasság, újdonság és humor van belezsúfolva ebbe az igaz történetbe, hogy a fikció elhalványul mellette. Kötélhúzók, bádogosok, bádogosok, tenderhorgonyok, bohócok, vállalkozók, politikusok, feleségek és estélyi asszonyok zsúfolják a lapokat. A Deep Enough 1956-os kiadásának újranyomása két új térképpel és a szerző személyes gyűjteményéből származó további fényképekkel gazdagodott. Olvasása során egy új generáció osztozhat azokban a rendkívüli karakterekben, nehézségekben és egyszerű szórakozásban, amelyeket Frank Crampton tizenhat és harminc éves kora között megismert.