Élet a halál után: Surviving Suicide

Olvasói vélemények

Élet a halál után: Dr. Richard Brockman mélyen személyes memoárja, amely a szerző gyermekkori traumatikus élményét, édesanyja öngyilkosságát és az azt követő gyógyulás útját tárja fel. A könyv művészien ötvözi a személyes elbeszélést a tudományos meglátásokkal arról, hogy a trauma hogyan hat az agyra és hogyan befolyásolja a pszichológiai fejlődést.

A könyvet dicsérik magával ragadó történetmesélése, érzelmi mélysége és a tudományos tartalom hozzáférhetősége miatt. Az olvasók nagyra értékelik Brockman képességét, hogy személyes élményeit a klinikai meglátásokkal szövi össze, így egyszerre informatív és szórakoztató. Az írást lírai szépségűnek és magával ragadónak írják le, és sok olvasó mély összefüggéseket talál saját traumás élményeivel.

Néhány olvasó úgy találta, hogy bizonyos tudományos részletek túlterhelőek vagy bonyolultak, ami a témában kevésbé járatosak számára ronthatja az élményt. Néhány kritika megemlítette, hogy a könyv érzelmi súlya egyes olvasók számára nehéz lehet.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Life After Death: Surviving Suicide

Könyv tartalma:

Egymásba fonódó történet egy fiú öngyilkosság által összetört világáról és egy férfi történetének az idegtudomány által átírt történetéről.

Amikor Richard Brockman megtalálta édesanyja holttestét, gyermekkorának egyszerű elbeszélése véget ért. Az Élet a halál után egy fiú történetét meséli el, aki meghalt, és egy férfiét, aki túlélte, amikor a fiú és a férfi egy és ugyanaz. Egy nagyon személyes - mégis tragikusan hétköznapi - történetet mesél el a jóvátehetetlen veszteségről. Elmondja magának a történetnek a történetét. Hogyan alakul ki a történet. Hogyan növekszik. Hogyan változik. Hogyan törik meg. És végül, hogy néha hogyan lehet megjavítani.

A genetika, az epigenetika és a kötődés biológiájának szakértőjeként Brockman elmeséli, hogyan vált a trauma által megterhelt gyermekből olyan emberré, aki küzdött azért, hogy visszaszerezze a múltját. Feltárja annak a lényét, aki egyszerre áldozat és gyógyító. A gyermekkori kétségbeesés és a klinikai tudás összefonódásával Brockman megmutatja, hogy az én összetört darabjai - bár soha nem ugyanazok és nem sebhelyek nélkül - néha újra összeilleszthetők.