Értékelés:

A könyv egyedülálló betekintést nyújt a 20. század eleji Bagdadba Ida és Calvin Staudt amerikai pedagógusok tapasztalatain keresztül, akik fiúiskolát nyitottak a városban. A személyes anekdotákat történelmi és kulturális betekintésekkel fonja össze, és az iraki elegancia és sokszínűség korát mutatja be. Az olvasók értékelik a társadalmi interakciók mélységét és az általuk kifejtett oktatási hatást, míg egyesek kritizálják a szerzőnek azt a tendenciáját, hogy társadalmi kapcsolataikat hangsúlyozza.
Előnyök:A 20. század eleji Bagdad éleslátó ábrázolása, magával ragadó írói stílus, gazdag kulturális és történelmi kontextus, személyes anekdoták, a lányok oktatásáért való kiállás, valamint a szerkesztő informatív lábjegyzetek használata.
Hátrányok:A szerzők társadalmi státuszának és kapcsolatainak túlhangsúlyozása, ami önhittséget keltőnek tűnhet.
(3 olvasói vélemény alapján)
Living in Romantic Baghdad: An American Memoir of Teaching and Travel in Iraq, 1924-1947
1924-ben egy kalandvágyó fiatal pár elfogadta a megbízást, hogy amerikai fiúiskolát nyisson Bagdadban. Ida Staudt és férje, Calvin ugyanazon a napon lépett iraki földre, amikor Bagdadban összeült az Alkotmányozó Gyűlés, hogy alkotmányt alkosson az új nemzet számára, és tanúi voltak a születőben lévő ország születésének.
A következő huszonhárom évben több száz fiatal fiút tanítottak, akiknek etnikai hovatartozása, vallási háttere és gazdasági helyzete éppoly változatos volt, mint maga a régió. Staudtékat, akik szoros kötelékeket ápoltak diákjaikkal és családjaikkal, szívesen látták életükben és otthonaikban, a királyi palotától kezdve a menekültek kunyhóin át a beduin sátrakig. Magával ragadó memoárjában Staudt ügyesen szövi össze a politikai és történelmi környezetet személyes anekdotákkal, felidézve az embereket, akikkel találkozott, és a helyeket, amelyeket felfedezett.
Élénk leírásokkal mesél az emberek összetettségéről, a régiségek pompájáról és a régió domborzatának szépségéről. Az Élet a romantikus Bagdadban felidézi Irak városát, falvait és közösségeit, megragadva a modern iraki történelem egy egyedülálló fejezetét, amelyet a pluralizmus és a tolerancia jellemez, és emberi arcot ad egy nagyrészt félreértett országnak.