Értékelés:
A könyv a társadalom zombik és apokaliptikus témák iránti megszállottságának feltárását kínálja, a filmről és a teológiáról szóló beszélgetésekkel összefonva, de kritikával kell szembenéznie a redundancia és a sablonos írásmód miatt.
Előnyök:⬤ Arra készteti az olvasót, hogy másképp gondolkodjon a világról
⬤ érdekes meglátásokat kínál a tipikus zombis történeteken túl
⬤ olyan társalgási hangnemet teremt, amely rokonszenvesnek és hívogatónak hat.
⬤ Túl sok apokaliptikus történelmet fed le az aktuális témákkal szemben
⬤ ismétlődő tartalmat és túlzott utalásokat tartalmaz a filmekre
⬤ erős hajlamot mutat a keresztény teológiával való összekapcsolásra, ami kiszámítható következtetésekhez vezet.
(4 olvasói vélemény alapján)
Living with the Living Dead: The Wisdom of the Zombie Apocalypse
Amikor az emberiség azzal szembesül, amit létét fenyegető veszélynek érez, a művészetben, az irodalomban és a kultúrában hátborzongató dolog történik: a holttestek felállnak és járkálni kezdenek. A tizennegyedik században, amikor a fekete halál és más katasztrófák sújtották Európát, a halottak sétáltak.
Sétáltak az első világháború képein, amikor egy nemzedék szörnyű halált halt a lövészárkokban. A holokauszt és a Japán elleni atomtámadások által inspirált művészetben sétáltak. Most, a huszonegyedik század elején a halottak a zombi-apokalipszisről szóló történetekben járnak, amelyek a 9/11 utáni nyugati kultúra legelterjedtebb narratívái közé tartoznak.
A zombik megjelennek a népszerű filmekben és tévéműsorokban, képregényekben és grafikai regényekben, a fikcióban, a játékokban, a művészetben és az anyagi kultúrában, beleértve a flippereket, a zombis futóversenyeket és a lottószelvényeket. Greg Garrett szerint a zombi apokalipszis a mai világ archetipikus narratívájává vált, részben azért, mert a zombik a terrorizmustól az eboláig, a gazdasági bizonytalanságtól az ökológiai pusztulásig számos globális fenyegetés bármelyikét képviselhetik.
De ez a zombinarratíva érzelmi és spirituális vigaszt is nyújt számunkra. Ezek az apokaliptikus történetek, amelyekben a világ a feje tetejére állt, és a főszereplők a közelgő és szörnyű halál lehetőségével néznek szembe, bölcsességgel is szolgálhatnak nekünk a közösségben való életről, valós etikai megoldásokat tárnak elénk, és beszélgetésre hívnak bennünket a túlélés értékéről és költségeiről.
Lehet, hogy manapság valóban élőholtakkal élünk együtt, de az általunk fogyasztott történeteken és a játékokon keresztül paradox módon megtanuljuk, mit jelent teljes életben lenni.
