Értékelés:
A könyv a serpa kultúráról és a hegymászás dinamikájáról szóló érdekes és lebilincselő tartalmak keveréke, de a tudományos szigor és a népszerűség közötti identitásválságtól szenved. Míg egyes olvasók tanulságosnak és a hagyományos hegymászó-elbeszélések fontos ellenpontjának találják, mások kritizálják, hogy megközelíthetetlen és elfogult.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző betekintést nyújt a serpa kultúrába és a hegymászásban betöltött szerepükbe
⬤ a szerző átgondoltan vizsgálja a serpa-sahib kapcsolatot
⬤ szigorúan kutatott és tudományosan megalapozott
⬤ némi elméleti tartalom ellenére is közérthető az írásmód
⬤ rávilágít a serpa nép fejlődő öntudatára és cselekvőképességére
⬤ egyaránt vonzó a fotelkalandorok és az antropológia komoly hallgatói számára.
⬤ Kritizálták, hogy véleményvezérelt és nem képviseli megfelelően a serpa nézőpontot
⬤ zavaros szerkezet, a tudományos lábjegyzetek megzavarják az olvasás folyását
⬤ egyes olvasók túl elméleti jellegűnek találják az általános közönség számára
⬤ a tudományos munka és a népszerű könyv közötti identitásválság csalódást okozhat.
(14 olvasói vélemény alapján)
Life and Death on Mt. Everest: Sherpas and Himalayan Mountaineering
A serpák meghaltak, az Everest megmászására tett kísérlet két újabb áldozata. Egy francia hegymászó expedíció tagjai, akiket talán érzékenyen érintett, hogy a holttesteket olyan helyen hagyják, ahol nem lehet őket megtalálni, legurították őket egy meredek hegyoldalról. Az egyik holttest azonban egy másik expedíció serpáinak közelében, jóval lejjebb zuhant le. Ők döbbenten bámulták a megfagyott holttestet. Nem szóltak semmit, de egy amerikai hegymászó, aki a jelenetet figyelte, értelmezte a gondolataikat: Senki sem dobná le egy fehér hegymászó holttestét az Everestről.
Több mint egy évszázada a világ minden tájáról érkező hegymászók az Everest alattomos lejtőin próbálgatják magukat, a környéken élő serpák szakértő segítségét igénybe véve. Sherry Ortner, a neves antropológus többéves himalájai terepkutatásaira támaszkodva, lenyűgözően mutatja be a hegymászók és a serpák között kialakult kapcsolatot, amely a kölcsönös függőség és a kulturális konfliktus viszonya, és amely egy halálos kockázatú környezetben játszódik le.
Ortner ezt a kapcsolatot részben az expedíciók lebilincselő beszámolóin keresztül tárja fel - gyakran a hegymászók saját szavaival -, kezdve a britek XIX. századi felfedezőútjaitól Hillary és Tenzing történelmi jelentőségű mászásán át egészen Jon Krakauer Into Thin Air című könyvében leírt katasztrófákig. A hegymászókról, vagy sahibokról - a serpák kifejezésével élve - mint ellenkulturális romantikusokról derül ki, akik a hegymászás szigorán és szépségén keresztül igyekeznek túllépni a modernitás közönségességén és materializmusán. Bemutatja, hogy a hegymászók viselkedése a serpákkal szemben a kedvességtől a kegyetlenségig, a kulturális érzékenységtől a gúnyig terjedt. Ortner nyomon követi azokat a politikai és gazdasági tényezőket, amelyek a serpákat az expedíciókhoz való csatlakozásra késztették, és megvizsgálja a hegymászás hatását hagyományos kultúrájukra, vallásukra és identitásukra. Vizsgálja a serpák halálhoz való viszonyát, a serpák és a sahibok közös férfiasságának következményeit, valamint a serpák és az egyre növekvő számú női hegymászók közötti kapcsolatot. Ortner kitér arra a vitára is, hogy a serpákat elrontotta-e a hegymászás, és hogy magát a hegymászást is elrontotta-e a kommercializmus.
