Életem németként és zsidóként

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

My Life As German And Jew

Könyv tartalma:

NÉMET ÉS ZSIDÓ ÉLETEM JACOB WASSERMANN tollából. Eredetileg 1933-ban jelent meg. FIGYELEMBE VÉVE szellemi szokásomat, hogy képek és alakok között mozogjak, belső szükség és az idők sürgetése által hajtva, beszámolnék életem legzavaróbb oldaláról, amely zsidóságomat és zsidó létemet érinti. Nem egyszerű értelemben vett zsidóként, hanem német zsidóként, egy olyan kettős fogalom, amely még az érdektelenek számára is rengeteg félreértést, tragédiát, konfliktust, veszekedést és szenvedést tár fel. Mindig is kényes téma volt, akár félénken, akár nyíltan, akár dacosan kezelték, az egyik fél enyhíteni próbált, a másik nyíltan rosszindulatú volt. Ma ez egy gyújtópont. Nagyon szeretném ismertetni az álláspontomat. Nem veszek magától értetődőnek semmit, amit korábban bizonyítottnak tekintettem. Ezért nem fogok bizonyítékokra, igazolásokra vagy igazolásokra, sem pedig bármiféle építő jellegű ékesszólásra támaszkodni. Csak a tapasztalatokra fogok hivatkozni. Egy parancsoló késztetés arra késztetett, hogy tisztán megértsem annak a viszálykodásnak a természetét, amely egész tevékenységemet és lényemet áthatja, és amelyről az évek egyre fájdalmasabban tudatosult bennem és egyre tudatosabbá vált bennem. Amíg még im érett, az ember sokkal kevésbé fogékony bizonyos zavarokra, mint érett korában.

Aztán, amennyiben egy ügynek vagy egy alapvetően azonos eszmének szenteli magát, fokozatosan kiszabadul abból a delíriumos állapotból, amelyben egója az abszolútum varázsát birtokolja, és amelyben a világ és az emberiség egy kellemes és félig-meddig önkéntes káprázat révén az érzelmek szülte változás állapotában alárendeltnek tűnik szunnyadó akaratának. Amilyen mértékben a saját per son megszűnik csoda lenni és célt alkotni, míg végül alig érzékelhető köztes elemmé válik, úgyszólván egy ismeretlen és megismerhetetlen test árnyékává, olyan mértékben növekszik az emberekkel és az emberek között való élet nehézsége és veszélyessége, ahogyan mindannak a misztériuma is, amit valóságnak és tapasztalatnak nevezünk. Végső soron még a legtehetségesebb és legfelkészültebb elmékben is kevés megkülönböztető jel marad a megtett út megjelölésére. Az, hogy mennyi felejthetetlen és kitörölhetetlen nyom marad meg a lélekben, a sorsunk szélességétől függ. Fürthben születtem és nőttem fel, egy túlnyomórészt protestáns közép-franciaországi gyárvárosban, ahol nagyszámú zsidó közösség élt, amely főként kézművesekből és kereskedőkből állt. A zsidók az összlakosságnak körülbelül a tizenketted részét tették ki. A hagyomány szerint ez Németország egyik legrégebbi zsidó közössége. Állítólag már a IX. században is léteztek itt zsidó települések.

Valószínűleg azonban csak a tizenötödik század végén kezdtek el szaporodni és virágozni, amikor a zsidókat kiűzték a szomszédos Nürnbergből. Később a Spanyolországból elűzött menekült zsidók újabb áradata érkezett a Rajnán keresztül Frankföldre. Úgy hiszem, ezek között voltak az én anyai ági felmenőim is, akik évszázadokon át a Main völgyében, Wiirzburg közelében fekvő falvakban éltek, apai ági őseim Fürthben, Roth am Sandban, Schwabachban, Bambergben és Zirndorfban éltek. Az ebben a megyében eltöltött harminc-negyven évtizedes életnek olyan szoros belső kapcsolatot kellett adnia ezeknek a zsidóknak a talajjal, az éghajlattal és az emberekkel, amely a csontjaikba ivódott, még akkor is, ha ellenálltak ennek a hatásnak, és a nemzeti szervezetben kifejezetten idegen elemet alkottak. A XIX. század közepéig nyomasztó korlátozások voltak érvényben: a nyilvántartási törvény, az, hogy nem élhettek ott, ahol akartak, anélkül, hogy külön adót fizettek volna, a kereskedelem vagy a foglalkozás szabad megválasztásának tilalma. Anyám apját, egy művelt, nemes adottságokkal rendelkező embert, ezek a korlátozások tönkretették...