Értékelés:
A könyv a tündérekkel kapcsolatos középkori attitűdök mélyreható feltárását nyújtja, rengeteg információt és kifinomult elméleti keretet kínál. A könyv nehézkes formázása és következetlen írásmódja azonban akadályozza az olvasás élményét.
Előnyök:⬤ Jól kutatott, rengeteg információt tartalmaz a középkori tündérhiedelmekről
⬤ provokatív meglátásokat és nézőpontokat mutat be
⬤ jó referenciaforrásként szolgál
⬤ kitér a tündérhiedelmek kulturális és irodalmi jelentőségére
⬤ feltárja a tündérelbeszélések és az olyan társadalmi kérdések közötti összefüggéseket, mint az egyházi elnyomás.
⬤ Borzalmasan megírt, következetlen fordításokkal
⬤ a kínos formázás megnehezíti az olvasást
⬤ hiányzik a narratív kohézió, gyakran úgy érzi, mintha példák gyűjteménye lenne
⬤ rendkívül tudományos és egyes olvasók számára potenciálisan unalmas.
(8 olvasói vélemény alapján)
Elf Queens and Holy Friars: Fairy Beliefs and the Medieval Church
A Tündérkirálynők és szent szerzetesek című könyvében Richard Firth Green a középkori kultúra egy olyan fontos aspektusát vizsgálja, amelyet a modern irodalomtudomány nagyrészt figyelmen kívül hagyott: a mindenütt jelenlévő tündérországba vetett hitet.
Abból a feltételezésből kiindulva, hogy a középkorban a fő kulturális szakadék kevésbé a gazdagok és a szegények, mint inkább a tanult és a laikusok között húzódott, Green feltárja, hogy az egyház szisztematikusan démonizálta a tündéreket és pokollá tette Tündérországot. Azt állítja, hogy amikor a középkori prédikátorok a nyájukat fenyegetőnek ábrázolt démonok ellen szónokoltak, valójában gyakran a tündérhit ellen vívtak háborút. Annak felismerése, hogy a középkori démonológia, sőt a pásztori teológia is tele volt a népi mondavilágra való kódolt utalásokkal, teljesen új utat nyit a középkori népi kultúra vizsgálata előtt.
A Tündérkirálynők és szent szerzetesek című könyv részletesen bemutatja az egyház azon kísérleteit, hogy elnyomja vagy átirányítsa az olyan dolgokba vetett hitet, mint a tündérszerelmesek, az átváltozók és a túlvilági élet alternatív változatai. Az, hogy az egyház ilyen komolyan vette ezeket a tündérhiedelmeket, arra utal, hogy ideológiai töltetük volt, és ez a tény nagyban befolyásolja azt, ahogyan a középkori romantikát, az irodalmi műfajt, amely a legkifejezettebben foglalkozik velük, olvassuk. A tündérhiedelmek elleni háború a középkor vége felé egyre intenzívebbé vált, és végül a reneszánsz boszorkányüldözés jelentős tényezőjévé vált.
