Értékelés:
A könyv részletes és lebilincselő tanulmányt nyújt a 19. századi New York-i lelencekről, kiemelve a történelmi kontextust és a rászoruló gyermekekkel kapcsolatos társadalmi hozzáállást. Miközben értékes forrásként szolgál a kutatáshoz, kijózanító üzenetet is közvetít arról, hogy milyen valósággal kellett szembenézniük ezeknek a gyermekeknek, szemben az idealizáltabb elbeszélésekkel.
Előnyök:⬤ Jól megírt és lebilincselő
⬤ értékes betekintést nyújt a társadalomtörténetbe
⬤ kiválóan alkalmas kutatásra
⬤ a New York City történelme iránt érdeklődők számára is vonzó
⬤ elgondolkodtató nézőpontot nyújt az alapítványi gyermekek kezeléséről.
A tartalom szomorú és kijózanító lehet, mivel a valós életben élő gyermekek kemény valóságát tárgyalja, ami nem feltétlenül illeszkedik az optimistább elbeszélésekhez.
(2 olvasói vélemény alapján)
Abandoned: Foundlings in Nineteenth-Century New York City
Két érdekes elem:
A szerző cikke a New York Archives-ban.
Egy levél a The Riverdale Press-ben az alapítványi gyermekekről.
A tizenkilencedik században a talált gyermekek - a kétségbeesetten szegény, általában hajadon anyjuk által elhagyott gyermekek, általában röviddel a születésük után - mindennaposak voltak az európai társadalomban. Minden nagyobb városban léteztek menhelyek, ahol elhagyott csecsemőket helyeztek el, és az írók regényeik hősévé tették őket, leginkább Charles Dickens Twist Olivér című művében. A polgárháború előtti amerikai városokban más volt a helyzet, a talált gyermekek a szegényházba kerültek, a kifejezetten az ellátásukra kialakított intézmények helyett. A polgárháború előestéjére különösen New York Cityben a városfejlesztés, a népességnövekedés, a bevándorlás és a tömeges szegénység gyors és gyakran egymással összefüggő jelenségei miatt járványszerűen megjelentek a talált gyermekek. A város vezetői csak ekkor kezdtek aggódni az elhagyott gyermekek jóléte és jövője miatt.
Az Elhagyatva című könyvében Julie Miller lenyűgöző, frusztráló és gyakran szívszorító történetet nyújt egy egykor pusztító, mára elfeledett társadalmi problémáról, amely Amerika legnagyobb metropoliszát, New York Cityt sújtotta. Anekdotákkal és személyes történetekkel teli írásában Miller nyomon követi, hogyan változott a talált gyermekekhez való hozzáállás a tudatlanságtól, az apátiától és néha a gyermekek és anyáik iránti szánalomtól a probléma mint a városi erkölcsi hanyatlás jeleinek és a szisztematikus beavatkozásra szoruló probléma felismeréséig. A segítséget a közhivatalnokok és a vallási reformerek nyújtották, akik négy intézményt építettek: a Nursery and Child's Hospital (Óvoda és Gyermekkórház) lelencintézetét, a New York-i Csecsemőmenhelyet, a New York-i Találókórházat és az East Riverben, a Randall's Islanden található állami csecsemőkórházat.
Végül a gyermekotthonok nem tudták jelentősen javítani a gyermekek életét, és a huszadik század elejére a négy gyermekotthonból három bezárt, mivel az elhagyás helyét az örökbefogadás, az intézményekét pedig a nevelőszülők vette át. Mára a lelenc szó nagyrészt feledésbe merült. Szerencsére az Elhagyatva megmenti történetét a homályból.
