Elhagyatva és elfelejtve: Egy árva lány története a túlélésről a II. világháborúban

Olvasói vélemények

Evelyne Tannehill Elhagyatva és elfelejtve című könyve erőteljes memoárja egy fiatal lány megrázó élményeit mutatja be a második világháború alatt és után a szovjetek által megszállt Kelet-Poroszországban. A könyv személyes anekdotákon keresztül mutatja be a háború, a túlélés és az emberi természet összetettségének rideg valóságát, kiemelve a főhősnő, Eva brutalitását és ellenállóképességét, ahogyan a káosz közepette átvészeli gyermekkorát.

A memoár lebilincselő és jól megírt, egyedülálló nézőpontot nyújt a német civilek második világháborús élményeiről. Számos kritika dicséri a szerzőt a lebilincselő történetmesélésért, az érzelmi mélységért, valamint azért, hogy képes kiemelni a bátorságot és az ellenállóképességet a megpróbáltatásokkal szemben. Az olvasók szerint nehéz volt letenni a könyvet, és nagyra értékelték a történelem egy ritkán tárgyalt aspektusába való betekintést, ami egyszerre teszi lebilincselő olvasmánnyá és tanulságossá.

Néhány kritikus megjegyezte, hogy a könyv kissé terjedelmes, és jobb szerkesztésnek örülne. Néhányan az elbeszélés egyes részeit unalmasnak vagy vontatottnak találták. Emellett több információt szerettek volna megtudni Eva Amerikába való bevándorlása utáni életéről. Összességében, bár az elbeszélés lebilincselő, néhányan úgy érezték, hogy lehetett volna tömörebb is.

(145 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Abandoned and Forgotten: An Orphan Girl's Tale of Survival During World War II

Könyv tartalma:

A második világháborúról már sokat írtak, de nem gyakran hallunk a németek mérhetetlen szenvedéséről, akik nem akartak részt venni Hitler rendszerében.

Az "Elhagyatva és elfelejtve" egy fiatal lány visszaemlékezése, aki a Balti-tenger partján fekvő Kelet-Poroszország akkori német tartományban nőtt fel. Evelyne Tannehill kilencéves korában elárvult, és magára maradt egy ellenséges világban, és első kézből tapasztalta, mi történik, ha a törvény és a rend összeomlik, és az önfenntartás válik az egyetlen dologgá, ami számít.

Az ő utazása megrázó példája annak, hogy az emberi lélek mennyire ellenálló tud lenni, még a háború legnagyobb borzalmaival szemben is.