In Passing
Ezek a versek a dolgok közötti terekbe invitálnak bennünket, "... egy lélegzetvételnyi szünetre/ az ismert/ és a következő között...
a tó/ és a korallfelhők/ között...". Arra invitálnak, hogy egy időre engedjük el a bennünk lévő szavakat, és egyszerűen csak csináljunk helyet, tapasztaljuk meg a lehetőségek határtereit anélkül, hogy valaha is átlépnénk egy bizonyos küszöböt. Cooper arra invitál, hogy csináljunk teret, hagyjuk, hogy testünket milliónyi csillag töltse meg, hogy elidőzzünk, ahogy "...
a zöld elidőzik/a fákon...", és hogy észrevegyük, hogy ".... a régi versek/csodálatos tüzet gyújtanak...".
Ezek azok a versek, amelyek melegen tarthatják az embert, és mondhatnánk, hogy emberi, "... mondhatnánk/csillogó...".
-Ellie Schoenfeld, a Sötét méz szerzője, egykori duluth-i költő.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)