Elinor Ostrom nem mindennapi tudása: Alapvető leckék a kollektív cselekvéshez

Olvasói vélemények

A könyv Elinor Ostrom alaposan megalapozott és átfogó életrajza, amely kiemeli a politológia és a közgazdaságtan területéhez való hozzájárulását, különös tekintettel a közös erőforrásokkal való gazdálkodásra. Betekintést nyújt életébe, munkásságába és elveinek a mai társadalomban betöltött jelentőségébe.

⬤ Jól megírt és tiszteletteljes Ostrom-portré
⬤ munkásságának és életének átfogó bemutatása
⬤ gyakorlati példákat tartalmaz különböző területekről
⬤ tanulságos és élvezetes
⬤ kiemeli kutatásainak maradandó hatását
⬤ általános olvasóknak és a gyakorlati tudományok iránt érdeklődőknek egyaránt ajánlott.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a könyv erősen koncentrál a konkrét példákra, ami nyomasztónak tűnhet; néhány kritika nem fogalmazott meg komolyabb kritikát, ami általánosságban pozitív élményre utal.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Uncommon Knowledge of Elinor Ostrom: Essential Lessons for Collective Action

Könyv tartalma:

Az 1970-es években az volt az elfogadott környezetvédelmi gondolkodásmód, hogy a túlnépesedés tönkreteszi a Földet. Jelentős közgazdászok és környezetvédők egyetértettek abban, hogy az egyetlen módja az áradat megfékezésének az, ha a szabad piac vagy a kormányzat korlátozza az erőforrások, például a föld, a víz és a halak felhasználását. Ezt a felfogást Elinor Ostrom megdöntötte, akinek a munkája, amellyel megmutatta, hogy a hétköznapi emberek is képesek fenntartható módon gazdálkodni a közösségi erőforrásaikkal, végül Nobel-díjat hozott neki. Ostrom forradalmi felvetése alapvetően megváltoztatta a környezetirányításról való gondolkodásunkat.

Az Elinor Ostrom nem mindennapi tudása című könyvében Erik Nordman szerző életre kelti Ostrom zseniális elméjét. Fél évszázaddal ezelőtt azért utasították el a doktori programokból, mert nő volt; 2009-ben ő lett az első nő, aki elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. Kutatásai megkérdőjelezték a Garrett Hardin által 1968-ban írt híres esszéjében, „A közös javak tragédiája” című írásában képviselt, régóta hangoztatott dogmát, amely szerint csak a piaci erők vagy a kormányzati szabályozás képes megakadályozni a közös erőforrások pusztulását. A „közös javak tragédiájának” koncepciója a szűkösségre és arra a feltételezésre épült, hogy az egyének csak önérdekből cselekszenek. Ostrom kutatásai bebizonyították, hogy az emberek a közös bőségből kiindulva kollektív érdekek mentén is cselekedhetnek és cselekednek. Ostrom elképzelései a közös erőforrásokról a világ minden táján érvényesültek, a maine-i homárhalászattól kezdve a spanyolországi ősi vízi utakon át a nairobi taxikig. Az Elinor Ostrom nem közös tudása című könyv megírása során Nordman sokat utazott, hogy interjúkat készítsen olyan közösségi vezetőkkel és érdekelt felekkel, akik innovatív erőforrás-megosztási rendszereket vezettek, némelyikük új, némelyikük évszázados múltra tekint vissza. Ostrom ötleteinek és kutatásainak kifejtésén keresztül feltárja életének figyelemre méltó történetét is.

Ostrom egy olyan korban törte át a korlátokat, amikor a nőket rendszeresen kizárták a tudományos életből, és kutatásai megkérdőjelezték a hagyományos gondolkodást. Elinor Ostrom bebizonyította, hogy a hétköznapi emberek össze tudnak fogni a fenntartható cselekvés érdekében - ha hagyjuk őket. A közös, kollektív cselekvés üzenete aktuálisabb, mint valaha, ha napjaink legsürgetőbb környezeti problémáinak megoldásáról van szó.