Elizabeth Cady Stanton

Olvasói vélemények

Az „Elizabeth Cady Stanton: Lori Ginzberg „Egy amerikai élet” című életrajza Elizabeth Cady Stantonról nyújt lebilincselő, bár kritikus portrét, kiemelve a nőjogi mozgalomban betöltött jelentős szerepét, miközben megvizsgálja hibáit és korlátait. A könyvben a csodálat és a kritika keveredik, és arra törekszik, hogy Stanton életét történelmi kontextusba helyezze anélkül, hogy dicsőítené őt. A könyvről azonban eltérőek a vélemények, egyes olvasók egyszerre tartják informatívnak és unalmasnak, illetve túlságosan kritikusnak.

Jól megírt és lebilincselő életrajz, amely átfogó képet nyújt Stanton életéről és hozzájárulásáról. Ginzberg hatásosan érzékelteti Stanton személyiségét, és ezzel rokonszenvessé és érthetővé teszi őt. A könyv tömör, kerüli a felesleges részleteket, és széleskörű történelmi összefüggéseket tárgyal. Tartalmazza Stanton kapcsolatainak és életének jelentős eseményeinek gazdag elemzését, amelyet lábjegyzetekkel és bibliográfiával támaszt alá.

Egyes olvasók szerint a könyv túlságosan kritikus, lekicsinyli Stanton teljesítményét és összetettségét. Néhányan unalmasnak és túl hosszúnak írják le, azt sugallva, hogy úgy olvasható, mint egy tankönyv. Emellett politikai elfogultságot is észleltek, ami bizalmatlansághoz vezethet a szerzőnek a témájáról alkotott képével szemben. Néhány kritika a könyv tempóját és részletességét említi, jelezve, hogy a könyv egyes részeit nehézkesnek érezhetjük.

(19 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Elizabeth Cady Stanton zseniális aktivista-értelmiségi volt. Az, hogy szinte valamennyi elképzelése - miszerint a nőknek joguk van oktatásra törekedni, tulajdont birtokolni, válni és szavazni - ma már közhelynek számít, nagyrészt azért, mert fáradhatatlanul azon dolgozott, hogy a nemzet radikális individualizmusának ígéretét a nőkre is kiterjessze.

Ebben a finoman megalkotott életrajzban Lori D. Ginzberg történész egy olyan nő életét meséli el, aki nagy bájjal, hatalmas étvággyal és rendkívüli intellektuális adottságokkal rendelkezett, és aki a hozzá hasonló nőkre rótt korlátokat az egyenlő jogok egyetemes filozófiájává alakította. Stanton magabiztosságához kevesen értek fel; szeretett vitatkozni, és ritkán ingott meg abban a feltételezésében, hogy győzött.

De nem volt világi szent, és álláspontja nem mindig állt az igazságosság és a társadalmi változás lehető legtágabb felfogásának oldalán. Stanton életén és gondolkodásán végigvonul az elitizmus, amelyet leggyakrabban az osztály, gyakran a faj és mindig az intellektus határoz meg.

Abszolutizmusát még legközelebbi barátai is egyszerre találták izgalmasnak és bosszantónak, mert Stanton kiváló szövetséges és zavaró fenyegetés tudott lenni, néha egyszerre. Ginzberg egyszerre kritikus és csodáló, megragadja Stanton kétértelmű helyét a reformerek és értelmiségiek világában, leírja, hogyan változtatta meg a világot, és azt sugallja, hogy Stanton vegyes örökséget hagyott hátra, amely továbbra is kísérti az amerikai feminizmust.