Olvasói vélemények
Összegzés:Az ismertetők kiemelik Albert Jay Nock „Ellenségünk, az állam” című művét, amely kritikusan vizsgálja a kormányzatot és annak az egyéni szabadságra gyakorolt hatását, hangsúlyozva annak történelmi és a mai társadalomban betöltött jelentőségét. Az olvasók nagyra értékelik Nock éleslátó, meggyőző írói stílusát és a könyv kora ellenére is elgondolkodtató tartalmát. Néhányan azonban megjegyzik a nyomtatás és a kötés minőségét, valamint a kihívást jelentő nyelvezetet, amely a teljes megértéshez többszöri olvasást igényelhet.
Előnyök:⬤ Gondolatébresztő és releváns elemzés a kormányzatról és az egyéni szabadságról.
⬤ Nock ékesszóló és közérthető írói stílusa.
⬤ Történelmi perspektívát kínál az államhatalom növekedéséről és annak következményeiről.
⬤ A libertárius irodalom klasszikusának számít; a politika szerelmeseinek kifejezetten ajánlott.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz az állam társadalomban betöltött szerepéről.
Hátrányok:⬤ A nyomtatás és a kötés minőségével kapcsolatos problémákról több olvasó is beszámolt.
⬤ A nyelvezet némelyike kihívást jelent, a megértéshez többszöri olvasásra van szükség.
⬤ Talán nem tetszik azoknak, akik a modernebb politikai diskurzusokat kedvelik.
(66 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Our Enemy, the State
Könyv tartalma:
A bevezető bekezdésekben Nock megállapítja, hogy az állam terjeszkedése a társadalmi hatalom rovására történik, és a közösség szerepét csökkenti. Tagadva, hogy a kettő ugyanaz, rámutat a tekintélyelvű kormányzás történelmi eredetére a hódító hadurak és rablóbárók révén. Ez Franz Oppenheimer Nockra gyakorolt hatását tükrözi, aki az állam hódításelméletének egyik legfontosabb képviselője.
„Minden hatalma az, amit a társadalom ad neki, plusz az, amit időről időre elkoboz egy-egy ürüggyel; nincs más forrás, amelyből az államhatalom meríthetne. Ezért az államhatalom minden átvétele, akár ajándékozással, akár elkobzással, a társadalomnak ennyivel kevesebb hatalmat hagy maga után; az államhatalomnak soha nincs, és nem is lehet erősödése a társadalmi hatalom megfelelő és nagyjából egyenértékű fogyása nélkül... A történelem pozitív tanúsága szerint az állam mindig hódításból és elkobzásból eredt. A történelem által ismert egyetlen primitív állam sem keletkezett más módon”.
Nock nem önmagában a kormányt támadja, hanem „Az államot”, azt a hatalmat, amely magát a társadalmat sérti meg, azt állítva, hogy a nép nevében uralkodik, de a közösségtől veszi el a hatalmat.
