Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az Egyesült Államok II. világháború óta tartó különböző fegyveres konfliktusait vizsgálja, hangsúlyt fektetve az elnök és a kongresszus közötti kölcsönhatásokra a be nem jelentett háborúkkal kapcsolatban.
Előnyök:Alaposan feltárja az amerikai katonai akciókat, valamint az elnököt és a kongresszust érintő politikai dinamikát, és gondolatokat ébreszt a döntéseik következményeiről.
Hátrányok:A politikai interakciókra való összpontosítás talán elvonja a figyelmet azoktól, akik magukról a katonai konfliktusokról szeretnének részletes beszámolót kapni.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Presidents at War: From Truman to Bush, the Gathering of Military Powers to Our Commanders in Chief
Könyv tartalma:
A koreai háború, a Disznó-öböl, a kubai rakétaválság, Vietnam, Kambodzsa, Libanon, El Salvador, Grenada, Irán-Contra, Nicaragua, Panama, az Öbölháború, Szomália, Koszovó, Afganisztán, Irak.
Mi a közös ezekben az eseményekben és még számtalan más eseményben? Mindegyik háborút, behatolást, inváziót és titkos akciót az Egyesült Államok hadüzenet nélkül hajtotta végre. Ahol a kongresszus szankcióját kérték, az rendszerint határozat formájában történt, amelyet gyakran utólag adtak ki.
Az Elnök a háborúban az első olyan könyv, amely a második világháború utáni összes amerikai katonai akciót az elnök főparancsnoki jogkörének tükrében vizsgálja. A szerző, Gerald Astor elemzi a különböző elnökök indoklását a be nem jelentett hadviselésre, Truman nemzetközi megállapodásra (ENSZ) való hivatkozásától Eisenhower dominóelméletén át Kennedy Monroe-doktrínájának védelméig, a főparancsnoknak a kommunista terjeszkedéstől való félelem, a közel-keleti olajveszély, a balkáni humanitárius aggodalmak vagy a terroristák provokációi miatti kopasz hatalomgyakorlásáig. Minden egyes főparancsnok precedensként szolgált az utána következők számára. Astor azt állítja, hogy ezt a halmozódó folyamatot felgyorsították a 2001. szeptember 11-i támadások, amelyek a terrorizmus elleni háborúhoz, Irak lerohanásához vezettek, hogy elűzzék Szaddám Huszein kegyetlen rezsimjét, mivel az állítólag tömegpusztító fegyverekkel rendelkezett, és az Egyesült Államokban a polgári szabadságjogok potenciális lábbal tiprásához.
Az elnök szabaddá vált arra, hogy a legkisebb szeszélye alapján katonai akciót hajtson végre? Most már igaz, amit Richard Nixon mondott: ""Ha az elnök megteszi, akkor nem törvénytelen""? Az alkotmány elavult? És vannak-e a Kongresszusnak olyan eszközei, amelyekkel megfékezheti ezt a látszólag korlátlan hatalmat? Olvassa el a Presidents at War című könyvet, és megtudhatja.
