Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák az olvasók vegyes tapasztalatait emelik ki. Míg sokan értékelik Dirac kvantummechanikai munkásságának mélységét és történelmi jelentőségét, néhányan úgy találják, hogy a bemutatás és az anyag nem az elvártaknak és nem a legkönnyebben hozzáférhető. A csomagolással kapcsolatos problémákat is kiemelték, mint komoly aggodalomra okot adó tényezőt.
Előnyök:⬤ A kvantummechanikáról szóló jelentős művet nyújt.
⬤ Értékes előadásjegyzet a fizika egyik kiemelkedő alakjától.
⬤ Alapvető olvasmány azok számára, akiket érdekelnek Dirac hozzájárulása és a relativisztikus kvantumdinamika.
⬤ Néhány olvasó mély csodálattal tekint Dirac munkásságára.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a tartalom nem felel meg az elvárásaiknak vagy a korábbi kiadásoknak.
⬤ Aggodalmak a könyvek csomagolásával kapcsolatban, amikor online rendelik, ami elégedetlenséghez vezet.
⬤ A megjelenítés primitívnek és nem jól strukturáltnak tűnhet.
(9 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Lectures on Quantum Mechanics and Relativistic Field Theory
Könyv tartalma:
2012 Az 1955-ös kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás pontos fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.
Diracot széles körben a világ egyik legnagyobb fizikusának tartják. Ő volt a kvantummechanika és a kvantumelektrodinamika egyik megalapítója. Korai hozzájárulásai közé tartozik a kvantummechanika modern operátorszámítása, amelyet ő transzformációelméletnek nevezett, valamint az útintegrál korai változata.
Az elektronra vonatkozó relativisztikus hullámegyenlete volt az első sikeres támadás a relativisztikus kvantummechanika problémája ellen. Dirac megalapozta a kvantumtérelméletet a Dirac-egyenlet soktest-egyenletként való újraértelmezésével, amely megjósolta az antianyag és az anyag-antianyag annihiláció létezését.
Ő fogalmazta meg elsőként a kvantumelektrodinamikát, bár tetszőleges mennyiségeket nem tudott kiszámítani, mert a rövidtávú határérték renormálást igényel. Dirac fedezte fel a mágneses monopólus megoldásokat, a fizika első topológiai konfigurációját, és ezek segítségével adta meg a töltéskvantálás modern magyarázatát.
Az 1960-as években kifejlesztette a korlátozott kvantálást, azonosítva az általános kvantumszabályokat tetszőleges klasszikus rendszerekre. Ezeket az előadásokat az 1930-as években a Princeton Institute for Advanced Study-ban töltött időszaka alatt tartotta és publikálta.
