Eredeti címe:
Lectures on Godmanhood
Könyv tartalma:
Vlagyimir Szolovjov (1853-1900), filozófus, misztikus, költő, az angol nyelvű világban kevésbé ismert, mint Berdjajev (aki tanítványa volt), vagy Martin Buber, mindazonáltal a nyugati tudományosság számára elsőrendűen fontos hozzájárulást tud nyújtani.
Gazdag és még nem teljesen megértett hagyományból származott; műveltsége elképesztő volt. Elődeihez hasonlóan ő is rendkívül érzékeny volt olyan problémákra, mint a történelem, az alkotás, a kultúra vallási értelme.
Fontos kiemelni egy általános kapcsolatot Szolovjov és az orosz gondolkodás megelőző áramlatai között, mert keresztény filozófiája bizonyos értelemben mindegyiket magába foglalja. Dosztojevszkij és Leó Tolsztoj a lábai előtt ült. Az istenemberség az egész emberiség helyreállításának problémája; az üdvösségnek mint az istenivé válás folyamatának a felfogása.
Az ortodox, a római és az anglikán katolikus, valamint számos protestáns egyház közötti különbségek nem a hitvallás nagy dogmáival vagy cikkelyeivel kapcsolatban találhatók. Szolovjovnak létfontosságú és egyedülálló üzenete van minden felekezet keresztényei számára; olyan alapot kínál az újraegyesüléshez, amelyet a nyugati kereszténységben ritkán javasolnak.
