Előre a csatába: Harci taktikák Waterloo-tól a közeljövőig

Olvasói vélemények

Paddy Griffith könyve alaposan megvizsgálja a harctéri taktika fejlődését az elmúlt 200 év során, különböző esettanulmányokra összpontosítva, és megkérdőjelezi a katonai harcokról szóló bevett történelmi feltételezéseket. Míg egyes kritikusok dicsérik a részletes elbeszélést és a hadviselés éleslátó elemzését, mások hibásnak vagy túlságosan leegyszerűsítőnek ítélik az értelmezéseit és következtetéseit.

⬤ Átfogó áttekintést nyújt a harctéri taktikákról 1800-tól napjainkig.
⬤ Magával ragadó és közérthető elbeszélői stílus.
⬤ Megkérdőjelezi az általános történelmi feltételezéseket, és arra készteti az olvasót, hogy újragondolja a hadtörténelmet.
⬤ Alkalmi olvasók és szakemberek számára egyaránt hasznos, beleértve a kadétokat is.
⬤ Első kézből származó beszámolókat tartalmaz, amelyek javítják a harci tapasztalatok megértését.

⬤ Egyes kritikusok szerint Griffith elméletei túlságosan leegyszerűsítettek vagy pontatlanok, különösen a brit tábornokok első világháborús szerepéről alkotott nézetei.
⬤ Vannak olyan állítások, amelyek szerint az adatok értelmezése megbízhatatlan és a bizonyítékok szelektív felhasználása.
⬤ Nem minden történész ért egyet Griffith következtetéseivel, ami arra utal, hogy egyes érvekről nincs konszenzus a hadtörténeti közösségen belül.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Forward Into Battle: Fighting Tactics from Waterloo to the Near Future

Könyv tartalma:

Az első kiadás (1981) kritikusan szemlélte a történészek elfogadott bölcsességét, akik a harctéri eseményeket elsősorban a tűzerő alapján értelmezték. Kimutatta, hogy Wellington gyalogsága inkább mozgékonyságával, mint muskétájával győzött, hogy a bajonett nem vált elavulttá a XIX.

században, ahogyan azt gyakran állítják, és hogy a tank a XX. században sem szorította ki a gyalogosokat. Egy évtizeddel később a szerzőnek sikerült kitöltenie elemzésének számos részét, és a közeljövőre is kiterjesztette azt.

A napóleoni rész a tűzerő és az erődítés elemzését tartalmazza, nevezetesen az 1815-ös New Orleans-i csatában. Az amerikai polgárháború taktikájának további tárgyalása is bekerült.

Ezután a kisegységes taktika fejlődése következik az első világháborúban, majd a páncélos áttörés problémája a második világháborúban. Ezt követően mind a helikopter, mind a tűzereje korlátainak tárgyalása következik Vietnamban.

A szerző rámutat az amerikai hadsereg néhány tanulságára és az ebből a tapasztalatból eredő doktrínára. Befejezésül egy pillantást vet a furcsán üres csatatérre, amely bármely jövőbeli csúcstechnológiás konfliktusban várható.