Olvasói vélemények
Összegzés:Az olvasók dicsérték Reeve Lindbergh „Előre innen” című könyvét, mert magával ragadó, meleg prózája és humoros, mégis megrendítő gondolatai az öregedésről, a családról és az élettapasztalatokról szólnak. A könyv sok olvasóval személyes és átélhető szinten rezonál, gyakran olyan, mintha egy közeli baráttal beszélgetnénk. Néhány kritikus azonban megjegyezte, hogy a könyvnek vannak olyan részei, amelyek szétszórtnak vagy kevésbé koncentráltnak tűnnek, és bizonyos, a családtörténetre vonatkozó elmélkedések túlságosan is elnagyoltnak tűnhetnek.
Előnyök:Magával ragadó és átélhető írás, meleg humor, éleslátó elmélkedések az öregedésről és a családról, képes mélyen rezonálni az olvasókra, megnyugtató és élvezetes olvasmány, ügyes és figyelmes írás, bájosnak és elragadónak jellemezték.
Hátrányok:Egyes részek szétszórtnak vagy nem koncentráltnak tűnhetnek, a szakaszokat elkalandozónak vagy szükségtelennek érzékelik, és kritikák a családtörténetre és a komplexitásra vonatkozó mélység hiányáról, ami némi elégedetlenséghez vezet az átfogó elbeszéléssel kapcsolatban.
(72 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Forward from Here: Leaving Middle Age--And Other Unexpected Adventures
Könyv tartalma:
Vicces és búskomor új könyvében Reeve Lindbergh az élet új szakaszába lép, amikor betölti a hatvanat, azt az időszakot, amelyet édesanyja, Anne Morrow Lindbergh egyszer az öregkor fiatalságának nevezett. Ez az életnek egy olyan szakasza, írja, amely váratlan meglepetéseket tartogat. A kor veszteséget, de szerelmet is hoz, katasztrófát, de örömet is. Azok a második osztályosok, akiket Reeve sok évvel ezelőtt tanított, ma már középkorúak; saját gyermekei nőnek, házasodnak, maguk is gyermeket vállalnak. Az idő repül, állapítja meg, de ha hajlandó vagyok vele repülni, akkor én is a levegőben lehetek. Egy mérföldkőnek számító születésnap arra is alkalmat ad, hogy számot vessünk önmagunkkal, bár ez az önreflexió nem vezethet máshoz, mint - ahogy Reeve fogalmaz - ahhoz a felismeréshez, hogy úgy tűnik, továbbra is csak én vagyok, ugyanaz az ember, aki tizenkét évesen és ötvenévesen is voltam. Hatvanévesen, ahogy ő megjegyzi, az életem hátralévő részében már csak annyit tehetek, hogy... mindent, minden porcikáját érzem, amennyire csak tudom, ameddig csak tudom.
Az életkor csak egy a sok téma közül, amelyekről Reeve érzékkel és éleslátással ír. Észak-Vermontban a természet a mindennapi élet szerves része, különösen egy farmon. Legyen szó bizonyos madarak tavaszi és őszi érkezéséről és távozásáról, vándorló teknősökről vagy a tavaszi báránynevelés rituáléjáról, a természet világa állandó kinyilatkoztatás.
Reeve fanyar humorral szemléli az öregedő test gyengeségeit, valamint az e betegségeket kezelő számos új gyógyszert. Röviden a gyógyszerfüggőség veszélyeit latolgatva azt írja, hogy a legkevesebb, amit mi (a hatvanas évek nemzedéke) tehetünk magunkért, hogy a mitológiánknak megfelelően élünk, és sok gyógyszert szedünk. Mármint legális drogokat - bár öregedve nem a drogok tartanak fenn minket, hanem az élet iránti megbecsülés, amelyet az együttérzés, a humorérzék és a józan ész egészít ki.
És persze ott van a család - különösen a Lindbergh-ék esetében. Reeve arról ír, hogy harminc évvel az apja halála után és két és fél évvel az anyja halála után fedezte fel, hogy az apjának három titkos családja volt Európában. Elutazik, hogy találkozzon velük, és megtanulja kibővíteni önismeretét: lánya, anyja, nővére -- sokkal több testvér testvére, mint amennyit eddig ismert, egy olyan családban, amely bonyolultabb, mint azt még ő maga is gondolta volna.
Az Előre innen egy bátor könyv, egy elgondolkodtató könyv, egy vicces könyv -- egy könyv, amely mindenkit elbűvöl és lenyűgöz, aki a középkorúságtól a bizonytalan jövő felé vezető úton van.
