Elszabadult álmok: A Mama fiúk és a Celtus története

Olvasói vélemények

A „Szökött álmok: A Mama's Boys és a Celtus története” című könyv a Mama's Boys rockzenekar szívhez szóló és magával ragadó életrajza, amely részletesen bemutatja a zeneiparban való felemelkedésüket, a személyes kihívásokat és a családi háttér dinamikáját. Bár a rajongók körében erős visszhangra talál, a zenekart nem ismerők számára nem biztos, hogy tetszeni fog.

Az olvasók dicsérték, hogy a könyv jól megalapozott, lebilincselő, és tele van személyes anekdotákkal, történetekkel és rengeteg fotóval. Megragadja a zenekar útjának emberi oldalát, és a rajongók különösen értékelik az érzelmi mélységet és a tragikus körülmények közepette megnyilvánuló pozitív hozzáállást.

Néhány kritika kiemeli, hogy a szerző hajlamos leegyszerűsíteni a zenekar kihívásait, és a kudarcokat a lemezkiadó problémáinak tulajdonítja, anélkül, hogy más tényezőket vizsgálna. Emellett a könyv elsősorban a keményvonalas rajongóknak szólhat, és az alkalmi olvasókat, akiknek nincs előzetes ismeretük a zenekarról, esetleg kevésbé fogja lekötni.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Runaway Dreams: The Story of Mama's Boys and Celtus

Könyv tartalma:

A Runaway Dreams a Pat, John és Tommy McManus testvérek történetét meséli el, akik Mama's Boys néven saját fejezetet írtak a rockzene történetében. Az észak-írországi Derrylinben lévő tanyáról és az ír népzene hagyományaitól áthatott családból származó három testvér a "problémák" csúcspontján indult el, hogy a világ színpadán is letegye a névjegyét.

Barry Devlin, a Horslips, majd a Hawkwind és a Wishbone Ash már korán felkarolta őket, és sikerük akkor vált biztossá, amikor Phil Lynott a Mama's Boys-t választotta a Thin Lizzy búcsúturnéjának kísérőzenekarául. A zenekar ezután többször is bejárta a világot, olyanokkal osztozva a színpadon, mint a Deep Purple, a Rush, a Sting, a Black Sabbath, Rory Gallagher és a Foreigner; és turnéztak a Twisted Sister, a Scorpions, az Iron Maiden, a Ratt és a Bon Jovi társaságában. Sikerük csúcsán tragédia sújtotta a zenekart, amikor a legfiatalabb testvér, Tommy, évekig tartó küzdelem után 28 éves korában leukémiában meghalt.

Tommy nélkül nem lehetett volna Mama's Boys, a két megmaradt testvér számára azonban elképzelhetetlen volt, hogy ne játsszanak tovább. Így egy rövid szünet után a zene és a sikerek Pat és John új vállalkozásával, a Celtusszal folytatódtak. A Royal Albert Hallban debütáló zenekar 1998-ban elnyerte az ír világzenei díjat, megelőzve a U2-t, a Corrs-t és az Enyát, és turnéztak Sheryl Crow-val, a Deacon Blue-val, Paul Carrackkal és Jimmy Nail-lel.

Utolsó fellépésüket a BBC Szimfonikus Zenekarral tartották. A Runaway Dreams egy testvérbanda története, akik szenvedélyük, tehetségük, hűségük és elszántságuk révén Írország kulturális ikonjaivá váltak, és Mary Anne Hobbs szavaival élve "élő, lélegző ír történelemmé". Michael Walsh évekkel ezelőtt elvesztette a fonalat, hogy hányszor látta a Mama's Boys-t, és hány éjszakán át stoppolt haza az esőben Észak-Írország mellékútjain keresztül a koncertjeik után.

Most, amellett, hogy Mama's Boys- és Celtus-rajongó, a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem művészettörténeti docense. Korábbi könyvei közé tartozik: A magyarországi és a magyarországi és a magyarországi művészet: This Cult of Violence (Yale University Press, 2002); A Dilemma of English Modernism (University of Delaware Press, 2007); Hanging a Rebel (Lutterworth Press, 2008) és London, Modernism and 1914 (Cambridge University Press, 2010).