Impoverishment and Asylum: Social Policy as Slow Violence
Elszegényedés és menedékjog azt állítja, hogy az elmúlt évtizedekben a menedékjogot elsősorban politikai és/vagy humanitárius jelenségként, elsősorban gazdasági jelenségként értelmezték, és hogy ez az elmozdulás az Egyesült Királyságban menedékjogot kérő emberek állam általi célzott elszegényedéséhez vezetett.
Ez az elmozdulás messzemenő következményekkel jár a menedékkérőkre nézve, akiket szisztematikusan elszegényítettek annak érdekében, hogy kizárják a gazdasági vonzerő minden lehetőségét, ami több érkezőt eredményezne, de a támogatási rendszerüket irányítókra, valamint azokra a civil társadalmi szervezetekre és csoportokra is, amelyek a kialakult menekültügyi rendszerek legrosszabb hatásainak enyhítésére törekszenek.
Ez a könyv amellett érvel, hogy ebben az összefüggésben az Egyesült Királyságban a menekültügyi támogatási politikák, amelyeknek az a célja, hogy segítsenek és védjenek, valójában komoly károkat okoznak a kedvezményezetteknek. A könyv amellett érvel, hogy a menedékkérőket nyugaton nem politikai, hanem gazdasági motivációjú migránsokként értelmező szemléletváltás a korábban megfogalmazottnál sokkal szélesebb körű történelmi és filozófiai világnézetek része. A könyv szigorúan kutatott és gazdagon elméletileg alátámasztott elemzést kínál, amely a posztkoloniális és dekolonialista perspektívákra támaszkodva értelmezi egy bizonyos embercsoport állam általi célzott elszegényedését, és azt, hogy miért tűrik ezt továbbra is a világ negyedik leggazdagabb országában.
