Eltűnt óriások: A jégkorszak elveszett világa

Olvasói vélemények

A könyv a világ megaállatvilágának kihalásának átfogó és értelmes feltárását kínálja, a késő tizenéves és felnőtt közönséget célozva meg. Gyakorlati magyarázatot ad ezekre a kihalásokra, hangsúlyozva a különböző kontinensek és nagy szigetek eltérő tapasztalatait. A szerző a földönkívüli ütközések mint elsődleges ok ellen érvel, ehelyett a vulkáni tevékenységet emeli ki.

Informatív és átfogó, a késő tizenéves és felnőtt közönségnek szóló, gyakorlatias magyarázat a kihalási eseményekre, egyedülálló nézőpont a vulkáni tevékenység mint elsődleges ok, és a rajongók pozitív visszajelzései.

A kritikák nem említenek konkrét ellenérveket, ami a kritika vagy a negatív visszajelzések hiányára utal.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Vanished Giants: The Lost World of the Ice Age

Könyv tartalma:

A számos illusztrációval ellátott könyv a pleisztocén megafauna számos tanulságát tárja fel, beleértve az ember szerepét kihalásukban, eltűnésüket a hatodik kihalás kezdetén, és azt, hogy mit taníthatnak nekünk a mai természetvédelmi válságokról.

Jóval a dinoszauruszok kihalása után, amikor az emberek még a kőkorszakban éltek, gyapjas orrszarvúak, mamutok, masztodonok, kardfogú macskák, óriás földi lajhárok és sok más látványos nagytestű állat, amelyek ma már nincsenek közöttünk, járták a Földet. Ezeket az állatokat "pleisztocén megafaunának" nevezik, amely nevét arról a földtani korszakról kapta, amelyben éltek - más néven jégkorszakról.

Az Eltűnt óriások: Anthony J. Stuart paleontológus hat kontinens és számos kulcsfontosságú sziget között haladva vizsgálja meg ezeknek az állatoknak az életét és környezetét. Stuart magukat az állatokat vizsgálja azon keresztül, amit a fosszilis maradványokból megtudtunk, és leírja a tájakat, az éghajlatot, a növényzetet, az ökológiai kölcsönhatásokat és az állatok létezésének egyéb aspektusait. A végig illusztrált, Eltűnt óriások című könyv arról is képet ad, milyen volt a világ több tízezer évvel ezelőtt, amikor ezek az óriások még léteztek. A dinoszauruszoktól eltérően az ő világuk végét nem aszteroida-becsapódás okozta. Ehelyett úgy tűnik, hogy a jégkorszak óriásait az éghajlatváltozás, az emberi tevékenység - különösen a vadászat - vagy mindkettő a kihalás szélére sodorta. Stuart a radiokarbonos kormeghatározás legújabb bizonyítékaira támaszkodva tárgyalja ezeket a lehetőségeket. A jégkorszaki megafauna kihalása az úgynevezett hatodik kihalás kezdetének tekinthető, amely éppen most zajlik. Ez fontos következményekkel jár a mai állatok valószínűsíthető sorsának megértése szempontjából, tekintettel a jelenkori éghajlatváltozásra és a hatalmas mértékben növekvő emberi populációra.