Elusive Childhood: Impossible Representations in Modern Fiction
Az Elusive Childhood azt vizsgálja, hogyan lehetne az ifjúság identitáspolitikája által érintett diskurzusokat a méltányosság érdekében felülvizsgálni. Susan Honeyman ezt a potenciált a modern episztémában a gyermekekről szóló ábrázolások olvasásával mutatja be olyan írók műveiben, mint Henry James, Edith Wharton és James Baldwin.
Az identitáspolitika a kánon megnyitásával megváltoztatta az irodalom osztályozásának módját, de megváltoztatta azt is, ahogyan az irodalomhoz közelítünk. Megtanultuk felismerni, hogy a biológia nem a sors neme nem feltétlenül határozza meg a nemet vagy az orientációt, és az olyan fiktív abszolútumok, mint a vérarányok sem mérik az etnokulturális identitást, ezért a „másokról” való hamis általánosítás elkerülése érdekében támogatjuk az egyéni önreprezentációt, miközben felismerjük, hogyan konstruál minket a társadalom. Amikor azonban arról a pozícióról van szó, amelyet gyermekkornak nevezünk, a legitimált diskurzusban kevés lehetőség van a gyermekek önreprezentációjára, és nem fordítunk kellő figyelmet a társadalmi konstruáltságra.
Felismerve a politikai egyenlőtlenséget a gyermekek irodalmi reprezentációiban, Honeyman a gyermekfiguráció megkönnyebbült olvasásának olyan módszerét javasolja, amely a lehető legkevesebb felnőtt előítéletet erőlteti rá. Ez a felnőttek számára lehetetlen lehet, mégis meg kell kísérelni.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)