Elusive Peace: Perceptions of Ugandan Peace Educators
Először Daniel Bar-Tal izraeli pedagógus egyik cikkében bukkantam rá a béke káprázatos természete kifejezésre. Miért volt Bar-Tal olyan óvatos a békére neveléssel kapcsolatban? Érvelése a békepedagógiai programok fejlesztésével töltött éveinek eredménye volt. Azt mondta: "A békére nevelés nagyon különbözik a legtöbb iskolai tantárgytól. Mert csoportok és egyének vetítik rá a békére nevelés fogalmára a sajátos elképzelésüket egy kívánatos társadalomról, az ennek eléréséhez szükséges eszközökről és az iskola szerepéről ebben a küldetésben. Ennek a személyes kivetítésnek a következménye a békére nevelés nagyon sokrétű állapota, amelyet jelenleg látunk. Így a tudás más területeivel összehasonlítva a békepedagógia természeténél fogva megfoghatatlan". (Daniel Bar-Tal).
Bar-Tal következtetésével egyetértek a békepedagógiai programok fejlesztőjeként és kutatójaként végzett munkám alapján. Az Észak-Ugandában végzett munkám megerősítette a béke megfoghatatlan természetét. Nagyon sok kihívás akadályozta a béke fogalmainak megvalósítását és elsajátítását Ugandában. Ezek a kihívások és akadályok a béke és a béke természetének megértése előtt, ahogyan azt e könyv lapjain megtudhatják, sajnos egyre inkább általánossá válnak. Ez a könyv az ugandai békepedagógusok tapasztalatait és felfogását tárja fel, ahogyan egy helyben kidolgozott tanterv kidolgozásában és megvalósításában igyekeztek részt venni.
A geopolitikai és gazdasági változások, amelyek most még az egykor békés és demokratikus országokat is érintik, rendkívül nehézzé teszik az általános béke elérését még ezeken a nemzeteken belül is. A néhai Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek hetedik főtitkára és a 2001-es Nobel-békedíj társdíjazottja is átérezte ezeket a változásokat, amelyek ma elérhetetlenné teszik a békét. A következőket írta: "Bizonyos szempontból a kihívások még ijesztőbbek, mint a hidegháború csúcspontján voltak. Nemcsak hogy továbbra is súlyos nukleáris fenyegetésekkel kell szembenéznünk, de ezeket a fenyegetéseket új fegyverfejlesztések, az államokon belüli új erőszak és a jogállamiság új kihívásai is súlyosbítják".".
Mit tegyünk tehát? Feladjuk a diákok békére nevelését? Nem hiszem, hogy igen. Még mindig Edward Everettben hiszek, aki azt mondta: "Az oktatás jobban védi a szabadságot, mint az állandó hadsereg". Meggyőződésem, hogy a békére nevelés nemcsak a szabadságnak, hanem a szabadságnak, a demokráciának és a békés társadalmak fejlődésének is a legjobb biztosítéka világszerte.