Elveszett dimenzió

Olvasói vélemények

A könyv mélyrehatóan vizsgálja a kultúraelmélet, a modern látásmód, valamint a megszakítás és az eltűnés fogalmainak kapcsolatát a kortárs társadalomban, különösen a városi tájakban. Ugyanakkor kritika érte, hogy nehezen érthető, ami egyes olvasókat elidegeníthet.

A könyv elgondolkodtató gondolatokat mutat be a technológiai és katonai hatalmaknak a városi esztétikára gyakorolt hatásáról, betekintést nyújt a modern tudatosságba és a kulturális dimenziókba.

Sok olvasó számára a tartalom érthetetlen és kihívást jelent a megértése, ami ronthatja az általános olvasási élményt.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Lost Dimension

Könyv tartalma:

A városról mint interaktív, információs hálózatok hálójáról alkotott vízió, amely világunkat a látszólagos transzcendencia börtönévé változtatja.

"Hol kezdődik a kapuk nélküli város? Talán abban a menekülő szorongásban, abban a borzongásban, amely azok elméjét keríti hatalmába, akik egy hosszú nyaralásból visszatérve a nem kívánt postai küldemények halmával vagy egy feltört és kiürített házzal való küszöbön álló találkozásra gondolnak. Azzal a késztetéssel kezdődik, hogy elmeneküljünk és egy pillanatra kiszabaduljunk a nyomasztó technológiai környezetből, hogy visszanyerjük az érzékeinket és az önérzetünket.".

-az Elveszett dimenzióból.

Az eredetileg 1983-ban franciául írt Lost Dimension (Elveszett dimenzió) Paul Virilio munkásságának egyik sarkalatos könyve maradt: az, amely a legszorosabban kötődik várostervezői és építészi hátteréhez, és amely a legvilágosabban előrevetíti azt a technológiailag bedrótozott városi teret, amelyben ma élünk: az állandó tranzit és a belső határok városa, ahol az idő megelőzte a teret, és ahol a telekommunikáció felváltotta mind a lakó-, mind a munkakörnyezetünket. Az elveszett dimenzió birodalmában élünk, ahol városi múltunk háromdimenziós köztere összeomlott a különböző képernyők kétdimenziós felületévé, amelyek az otthoni, irodai és nyilvános terek kapuiként funkcionálnak, legyenek azok a falakon lévő síkképernyős televíziók, az asztali számítógépek képernyői vagy a zsebünkben lévő okostelefonok.

A kortárs fizika, építészet, esztétikai elmélet és szociológia multidiszciplináris szövevényében Virilio leírja a mai hiperrealitásnak a térről alkotott képünkre gyakorolt hatásait. Miután már régen túljutottunk város és vidék, illetve város és külváros ellentétén, napjaink sebességtől terhelt városa és tere a nomád és a mozgásszegény ellentétét jelenti: interaktív, információs hálózatok hálóját, amelyek világunkat a látszólagos transzcendencia börtönévé változtatják.