Elveszett gondviselés

Olvasói vélemények

A könyv a végzet, a gondviselés és a sors erkölcsi pszichológiáját tárgyalja, nem pedig teológiai kérdésekre összpontosít. Betekintést nyújt a történelmi gondolkodási paradigmákba az ókori Görögországtól a modern időkig, és arra a következtetésre jut, hogy a gondviselés fogalma még mindig hatással van a mai életre, annak ellenére, hogy hagyományosan elutasítják. A szerző alapos elemzést nyújt a különböző filozófusokról és hozzájárulásukról e fogalmak megértéséhez.

A könyv intellektuálisan ösztönző, és a sors és a gondviselés megértésének sajátos megközelítését mutatja be. Jól kutatott, különböző filozófiai hagyományokból merít, és további kutatásra ösztönöz a görög filozófia és a felvilágosodás gondolkodói terén. A szerző anekdotái és részletes filozófiai elemzései magával ragadóak.

Egyes olvasók úgy találhatják, hogy a gondviselés és a sors ellentétes fogalmai közötti különbségeket mélyebben is meg lehetett volna vizsgálni. Emellett kritikák is megfogalmazódnak, amelyek szerint a szerző bizonyos filozófiai fogalmak kezelése, különösen Hegel kapcsán, érveinek gyengeségeit fedezheti fel.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Providence Lost

Könyv tartalma:

Az ókori görögök számára a gondviselés a világ eredendő célja és racionális felépítése volt.

A keresztény gondolkodásban az emberi jólétről "gondoskodó" jóindulatú akarat lett. És a mi egyre szekularizáltabb korunkban - elveszett a gondviselés? Talán, de ahogy Genevieve Lloyd ebben a tanulságos munkában világossá teszi, a gondviselés még mindig erőteljes hatást gyakorol gondolkodásunkra és életünkre; és ennek megértése segíthet tisztázni a modernitásunkat meghatározó szabadság és autonómia fogalmainak működését - vagy egyre inkább működésképtelenségét.

Pontosan ennek a megértése a célja ennek a könyvnek, amely a nyugati filozófia történetében nyomon követi a gondviselés fogalmának átalakulásait. Lloyd a gondviselésnek az ókori görög gondolkodás korai változataitól kezdve a keresztény eszmékkel való konvergenciáján keresztül egészen a szabadság és szükségszerűség tizenhetedik századi filozófiai értelmezésében betöltött szerepéig követi a fogalmat. Végül bemutatja, hogy a gondviselés hogyan került bele a fejlődés tizennyolcadik századi eszméibe, amelyek végül filozófiailag feleslegessé tették.

Euripidésztől Augustinusig, Descartes-tól és Spinozától Kantig és Hegelig terjedő gondolkodók gazdag tárgyalását is magában foglaló, világos és elegánsan megírt munkája világosan és erőteljesen vezeti be az eszmetörténetet az autonómia, a kockázat és a felelősség fogalmaival kapcsolatos jelenlegi zűrzavarunkba. A filozófia, a vallás és az irodalom, valamint az értelem, a képzelet és az érzelem filozófiai gondolkodásban való kölcsönhatását feltárva ez a könyv lehetővé teszi, hogy a szellemtörténészek és az általános olvasók egyaránt megértsék, mit is jelent valójában az, hogy a gondviselés elveszíthető, de nem menekülhető.