Értékelés:
A sorozat harmadik könyvéről szóló kritikák az élvezet és a csalódás keverékét emelik ki. Sok olvasó nagyra értékelte a korábbi könyvek írását és történetét, de úgy érezte, hogy a harmadik könyvben csalódást okozott a hirtelen befejezés, a karakterfejlődések tisztázatlansága és a cselekmény megoldatlan pontjai. Az olvasók kifejezték, hogy több kapcsolatot szeretnének a korábbi szereplőkkel és a történetszálak világosabb megoldását.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írás és történetvezetés, különösen a könyv első felében
⬤ Új karakterek és világok érdekes felfedezése, különösen a jövőbeli geopolitikai forgatókönyvek ábrázolása.
⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy a Bat Garett-et érintő cselekmény lebilincselő fordulatot hozott, és érdeklődését fejezte ki a sorozat folytatása iránt.
⬤ A 3. könyv befejezése hirtelen volt, és sok kérdést megválaszolatlanul hagyott.
⬤ Az új cselekményszálakra való átmenetet nem érezték eléggé felépítettnek, ami zavart okozott a karakterek ívét illetően.
⬤ Az 1947-es karakterek párbeszédét és jellemzését irreálisnak és unalmasnak kritizálták.
(5 olvasói vélemény alapján)
Lost Time: The Legend of Garison Fitch
Jason Kerrigan és Bronwyn Dalmouth a Texasi Köztársasági Hadsereg Légierőjének pilótái. 1947-et írunk, és a második világháború éppen véget ért a Crockett Air Fielden, ahol mindketten szolgáltak, és csak kevesen élték túl.
Jason és Bronwyn is megdöbbenéssel veszi tudomásul, hogy elhívják őket a frontról egy kísérleti repülőgép tesztelésére. Még ha ez a háború végét is jelentheti, utálják, hogy a barátaikat a fronton hagyják. A kötelesség hívó szavát azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A kísérleti repülőgép Jason és Bronwyn egy olyan helyen landol, amit a jövőnek hisznek: egy élettelen földön, ahol a városuk csak egy halom elfeledett romhalmaz, és egy különös, öreg kastély magasodik mindenki fölé. Egy vad véletlen folytán visszarepülnek az időben 1947-be.
A háborúnak vége. Mindenki békében él. És minden, amit ismertek, eltűnt.
Valahogy a jövőbe tett utazásuk megváltoztatta a múltat... vagy mégis?