Értékelés:
Ray Connolly „Being Elvis” című könyve részletesen és informatívan tárja fel Elvis Presley életét, hírnevét és a megasztárként való létezését körülvevő bonyolult helyzeteket. A személyes anekdotákat és a kiterjedt kutatást ötvözi, így az olvasók bensőséges betekintést nyerhetnek Elvis jellemébe és a küzdelmekbe, amelyekkel szembe kellett néznie, beleértve a magányt és a drogfüggőséget. Míg sok kritikus dicséri a könyvet a lebilincselő elbeszélésmód és az éleslátó részletek miatt, néhányan kritizálják, hogy ismétlődik, és nem nyújt új perspektívákat a korábbi életrajzokhoz képest.
Előnyök:⬤ Informatív és lebilincselő elbeszélés
⬤ intim és sokrétű képet ad Elvis életéről
⬤ jól megírt és lebilincselő
⬤ személyes anekdotákat és érdekes részleteket tartalmaz
⬤ kitér Elvis életének érzelmi aspektusaira
⬤ jó fotógyűjtemény.
⬤ Ismétlődő tartalom a meglévő életrajzokhoz képest
⬤ egyes kritikusok szerint nem tartalmaz új ismereteket
⬤ túlságosan hangsúlyozza a negatív aspektusokat, mint a drogfogyasztás és Parker ezredes szerepe
⬤ néhányan úgy érezték, hogy hiányzik belőle az árnyalás Elvis előadói kedvét és nagylelkűségét illetően.
(198 olvasói vélemény alapján)
Being Elvis: A Lonely Life
Elvis Presley az amerikai populáris kultúra óriási alakja, akinek tehetségéhez és hírnevéhez csak későbbi túlkapásai és tragikus vége párosult. A rock and roll történetének istenszerű alakja, ez a káprázatos hangú huszadik századi ikon a gospelt és a hagyományosan fekete ritmus és bluest ötvözte a countryval, hogy teljesen újfajta zenét és a férfi szexualitás kifejezésének új módját hozza létre, amely egyszerűen szétrobbantotta az 1950-es évek merev és elfojtott Amerikáját.
A Being Elvis című könyvében a veterán rockújságíró, Ray Connolly új szemszögből vizsgálja meg a világ legkedveltebb énekesének karrierjét, negyven évvel a halála után nem kimerítően Las Vegas rikító neonfényeiben, hanem a huszadik század közepi, kifejezetten déli világába helyezve őt. Connolly, aki 1969-ben interjút készített Elvisszel, újból megeleveníti a Mississippi állambeli Tupelo szegénységéből egyik napról a másikra példátlan hírnévre szert tevő, Frank Sinatrát háttérbe szorító, majd a Beatlest is inspiráló embert, aki új és tapasztalt rajongói számára egyaránt.
Connolly a zenét, a dalokat és a gyújtogató élő koncerteket szembeállítja a később irányíthatatlanná váló magánéletével, és bemutatja, hogy Elvis amfetaminhasználata már az 1950-es évek végén, a hisztériás turnék idején elkezdődött, és hogy az anyagi szükségletek, amelyek kezdetben hajtották, a legvégén ismét gyötörték őt. A többek között John Lennonnal, Bob Dylannel, B. B. Kinggel, Sam Phillipsszel és Roy Orbisonnal hosszú évek során készített interjúkból táplálkozó elbeszélés segítségével Connolly megalkotja e kulturális jelenség eddigi egyik legárnyaltabb és legérettebb portréját.
Ami a Being Elvis-t magán az elbeszélésen túl megkülönbözteti, az Connolly finomabbnál finomabb vizsgálatai a fehér szegénységről, az osztálybeli törekvésekről és a szélsőséges hírnév börtönéről. Ahogy e megrendítő beszámoló végére érünk, Elvis negyvenkét évesen bekövetkezett halála egy mélyen amerikai tragédia árnyalatát ölti. Elvis, a ma is visszhangzó amerikai hangzás megteremtője, az időben megdermedt amerikai ikon, aki "zökkenőmentesen tudott a könyörgés és a vágyakozás falsettjébe emelkedni", és olyan belső érzelmeket, talán az örök vágyakozás érzését ragadta meg, amelyekkel mindannyian azonosulni tudunk.
Az Intim és kíméletlen Being Elvis feltárja az Elvis-mítoszban rejlő extravaganciát és irracionalitást, és végül egy halhatatlan élet elgondolkodtató ünneplését kínálja.