Emberi tőke kontra alapjövedelem: Ideológia és modellek a latin-amerikai szegénységellenes programokhoz

Olvasói vélemények

A könyv a latin-amerikai feltételes készpénzátutalási programok (CCT) lebilincselő és mélyreható elemzését nyújtja, különbséget tesz a különböző típusú ilyen programok között, és hatékonyan használja a statisztikákat és esettanulmányokat.

Magával ragadó írás, a CCT-k típusainak világos megkülönböztetése, a statisztikák és esettanulmányok hatékony használata, a CCT-k elfogadásával kapcsolatos fontos kérdésekre ad választ, és értékes betekintést nyújt egy jelentős szociálpolitikába.

A könyv esetleges hátrányairól nem érkezett jelentés.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Human Capital Versus Basic Income: Ideology and Models for Anti-Poverty Programs in Latin America

Könyv tartalma:

Latin-Amerika két jelentős átalakuláson ment keresztül a 2000-es években: a baloldali beállítottságú elnökök széles körű megválasztása (az úgynevezett baloldali fordulat) és a feltételes készpénzátutalási programok (CCT) elterjedése - innovatív szociális programok, amelyek rendszeres ösztöndíjat adnak a szegény családoknak azzal a feltétellel, hogy gyermekeik iskolába járjanak. Az egész régióra kiterjedő, nemzetek közötti kvantitatív kutatások és a terepkutatáson alapuló mélyreható esettanulmányok kombinálásával a Human Capital versus Basic Income: Ideology and Models of Anti-Poverty Programs in Latin America (A szegénységellenes programok ideológiája és modelljei Latin-Amerikában) című kötetben megkérdőjelezi azt a hagyományos vélekedést, hogy e két átalakulásnak semmi köze egymáshoz. Ebben a könyvben a szerző, Fabin A. Borges bemutatja, hogy ez az ideológia nagyban befolyásolta a CCT-k elfogadását és kialakítását egyaránt.

A CCT-knek két különböző modellje volt: egy "humán tőke" modell, amely a rászorultsági alapú célzásra és a program feltételeinek szigorú érvényesítésére épül, és amelyet a mexikói jobboldal által indított program példázott, valamint egy univerzalisztikusabb "alapjövedelem" modell, a feltételek megengedőbb érvényesítésével, amelyet a Lula vezette brazil program példázott. Ez a két modell aztán elterjedt a régióban. Míg a jobb- és középső kormányok a nemzetközi pénzügyi intézmények segítségével a humántőke-modellen alapuló CCT-t léptettek életbe, addig a baloldal Brazília segítségével az alapjövedelem-modellen alapuló CCT-t léptetett életbe.

A KKT-k két különböző típusának létezését és az ideológiához való viszonyukat az egész régióra kiterjedő kvantitatív elemzések és három országban végzett terepkutatáson alapuló mélyreható esettanulmányok támasztják alá. A baloldali kormányok olyan CCT-ket működtetnek, amelyek több embert érintenek és többet költenek ezekre a programokra, mint közép- vagy jobboldali társaik. A lefedettségen túlmenően a Lula által a CCT-k felkarolása után elfogadott 10 nemzeti program későbbi elemzése megerősíti, hogy a programtervezést - a célcsoport köre, a feltételrendszer szigorúsága és az ösztöndíjak szerkezete szempontjából értékelve - a kormány ideológiája alakítja. Ezt a megállapítást a következőkben azon politikai folyamatok esettanulmányain keresztül fejtjük ki, amelyek Argentínában és Bolíviában a baloldali kormányok által elfogadott alapjövedelem-társfinanszírozási rendszer, Costa Ricában pedig egy centrista elnök által elfogadott humántőke-társfinanszírozási rendszer elfogadásához vezettek.