Olvasói vélemények
Összegzés:Márai Sándor „Parázs” című könyve a barátság, a szerelem és az árulás összetettségét vizsgálja két férfi között, akik 41 év után újra találkoznak. A könyv a múltjukat, a megoldatlan feszültségek hatását, valamint az emlékezés és a megbánás kísértő természetét tárja fel. Az elbeszélés elsősorban a tábornok monológjain keresztül teremt izgalmas atmoszférát, a magyarról készült fordítást pedig lírai minőségéért dicsérik. A haldokló Habsburg Birodalom háttere mélyebbé teszi a szereplők identitással és céllal való küzdelmét.
Előnyök:A könyv gyönyörűen megírt és mélyen érzelmes, élénk leírásokkal és kísérteties atmoszférával. Mély betekintést nyújt a barátságba, a becsületbe és a megoldatlan múltbeli konfliktusok következményeibe. Sok olvasó dicsérte a hangulatos környezetet és a karakterek interakcióinak összetettségét, ami egy lebilincselő pszichológiai feltárást eredményez. A fordítás minőségét is megjegyezték, ami fokozza az olvasás élményét.
Hátrányok:Néhány olvasó szerint a tempó lassú volt, különösen az elején, ami olyan pillanatokhoz vezetett, amikor az elbeszélés ismétlődőnek vagy vontatottnak tűnt. Kritika érte a főszereplő nézőpontjának egyoldalúságát is, ami a történet nagy részében szó nélkül hagyja a másik főszereplőt, Konrádot. Emellett néhány kritika megemlítette a következetlenségeket és a kiadás minőségének hiányosságait, például a gépelési hibákat és a fordítás integritásával kapcsolatos problémákat.
(262 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
Márai Sándor Parázs című filmjében két öregember, akik egykor a legjobb barátok voltak, 41 év szünet után találkoznak. Együtt vacsoráznak, ugyanazokat a helyeket foglalják el az asztalnál, amelyeket az utolsó közös étkezésük alkalmával elfoglaltak, majd egymás mellett ülnek a kialvó tűz előtt, egyikük szinte hallgat, a másik, a házigazda, lassan és tudatosan végigköveti halott barátságuk alakulását.
Egy ember életre szóló sérelmének ez az érzékeny, hosszan átgondolt feldolgozása olyan lebilincselő, mint bármelyik kalandregény, és megmagyarázza, miért hasonlítják Márai 1942-ben elfeledett remekművét Thomas Mann művéhez. Márai műve bizonyos szempontból modernebb, mint Manné. Rövidsége, egyszerűsége és tömör, dísztelen líraisága olyan latin-amerikai regényírókat juttathat eszünkbe, mint Gabriel García Márquez vagy akár Italo Calvino.
Ez a mágikus realizmus hangvétele, bár Márai műve csak abban az értelemben mágikus, hogy teljesen magával ragadja az olvasót, szavak hálóját fonja, miközben sebesült főhőse leírja, hogy elárulta és elhagyta őt legközelebbi barátja.
Még a helyszín, egy régi kastély is sötét meséket idéz. A Parázs újrafelfedezésének története legalább annyira lenyűgöző, mint maga a regény.
Az 1930-as évek ünnepelt magyar regényírója, Márai túlélte a háborút, de a kommunisták hatalomra kerülése után üldözték. Könyveit elhallgatták, sőt megsemmisítették, és 1948-ban kénytelen volt elhagyni hazáját. San Diegóban halt meg 1989-ben, egy évvel azelőtt, hogy az elhanyagolt Parázs végre újranyomták volna hazájában.
Ezt az újranyomást Roberto Calasso olasz író és kiadó fedezte fel, és a későbbi kiadások nemzetközi bestsellerré váltak. Márai összes regényét tervezik most amerikai kiadásra. --Regina Marler
