Emilio Villa válogatott költészete

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

The Selected Poetry of Emilio Villa

Könyv tartalma:

Míg Emilio Villát (1914-2003) nagysága miatt Zeusznak, szellemi mohósága miatt pedig Rabelais-nek nevezték, munkássága évtizedekig a feledés homályában maradt, és csak a közelmúltban került elő, hogy az olasz novecento, ha nem a világkultúra egyik legjelentősebb alakjának mutatkozzon. Kiszorulása részben önmaga okozta, ami szibillinus természetének, ha nem is nagy műveltségének volt köszönhető, amely olyan szokatlan poétikát eredményezett, hogy kevesen tudták, mit kezdjenek vele: egy biblikust, aki több mint tíz különböző nyelven írt kísérleti verseket, beleértve a milánói dialektustól és az olasztól kezdve a francián és a portugálon át az ógörögig, sőt a sumér és az akkád nyelvekig. Ahogy Andrea Zanzotto nyilatkozta: "Villa kezdettől fogva olyannyira haladó volt, hogy még ma is úgy tűnik, hogy kezdeti írásai vagy graffitái megelőzik a kort, sőt a jövőt, egy polimorf hatodik érzék és a puszta értelmetlenség között lebegve". Azáltal, hogy Villa az ókori nyelvek tudósaként, fordítójaként és filológusaként szerzett hátterét egyesíti poétikai felfogásával, azt az érzést kelti, hogy műveit olvasva a nyelvvel a kezdet kezdetén kerülünk kapcsolatba, amelyet mintha először szólaltatnánk meg, végtelen lehetőségekkel.

Akár verseket ír, akár Homérosz Odüsszeiáját fordítja, akár kortárs vagy ősi művészetről ír, Villa a jelen paleoizálásában és a múlt modernizálásában vesz részt, ahol a történelmet eltörlik, az értelmezést felfüggesztik, és csak a tisztán generatív nyelvi aktusnak hagynak helyet, amely ma is ugyanolyan hatásos, mint évezredekkel ezelőtt. Villa többnyelvű költészetének e kötete átfogja egész írói életművét, és válogatást tartalmaz bibliafordításaiból, az antik és modern művészetről szóló írásaiból, valamint vizuális költészetéből is. A The Selected Poetry of Emilio Villa most először jelenik meg angolul, és olyan anyagot is tartalmaz, amely még az olasz olvasók számára is ritkaságszámba megy. A költészet mint alkotás eredeti felfogásához ragaszkodva Villa költő-fabrikusként lép fel olvasóival együtt, une niche dans un niche-t teremtve számukra, hogy belépjenek és alkotjanak benne, mintha maga a nyelv egy örök és végtelen üresség lenne, amelyben az alkotás mindig lehetséges és folyamatosan új esemény marad.

Ahogy a világegyetem tágul, és galaxisai a távolságukkal arányos sebességgel távolodnak egymástól, úgy tágul Emilio Villa nyelvi univerzuma is. - Adriano Spatola.