Reading the Fascicles of Emily Dickinson: Dwelling in Possibilities
Heginbotham könyve Emily Dickinson tudatos írói és szerkesztői munkásságára összpontosít. A füzetecskék negyven kis mappa voltak, amelyekben az 1856 és 1864 között írt versei szerepeltek, négy-hét levélpapírlapra írva, összehajtogatva, egymásra helyezve és zsineggel összefűzve. Milyen felfedezésekre juthatunk, ha verseit saját kontextusában olvassuk? Vajon ezek egyszerűen csak „albumok”, ahogy egyesek állítják, vagy tudatos, ügyes szerkesztésről tanúskodnak? Eredeti helyükön olvasva minden egyes líra mássá - és érdekesebbé - válik, mint elszigetelten olvasva.
Nem tudhatjuk, hogy Dickinson miért állította össze a könyveket, vagy mit gondolt róluk, de megfigyelhetjük, mit hagyott bennük. Hogy mit hagyott hátra, az csak úgy látható, ha megfigyeljük, hogyan válaszol a vers az oldalakon átívelő párbeszédben, hogyan vezetik be a második oldalra átcsapó sorok a következő verset, hogyan sugallnak a nyitósorok képcsoportokat, így minden könyvnek megvan a maga gondok és nyelvezet hálózata - nem egy történet vagy filozófiai prédikáció, hanem esztétikai teljesség.
Ez a könyv az első, amely megmutatja, hogy Dickinson költői és filozófiai kreativitása akkor a legmegdöbbentőbb, ha az olvasó az egyes lírákat a költő saját és egyetlen, számukra adott kontextusában szemléli. A tanár, a diák, a tudós és a költészet szerelmese számára Heginbotham fontos új keretet teremt az egyik legösszetettebb, legokosabb és legmélyebb amerikai költőnő megértéséhez.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)