Emlékezés nagyapáink száműzetésére: A hawaii japánok bebörtönzése a második világháborúban

Olvasói vélemények

Gail Y. Okawa „Szárnyatlan madarak” című könyve a japán bevándorlók második világháború alatti internálásának megható feltárását kínálja, különös tekintettel a hawaii közösségi vezetők tapasztalataira. A könyv aprólékos kutatás és személyes elbeszélések révén a történelem egy kevéssé ismert aspektusára világít rá, kiemelve az internálás által érintettek érzelmi küzdelmeit és rugalmasságát. Párhuzamos tanulságokat von le a faji, bevándorlási és polgári szabadságjogok mai kérdései szempontjából.

⬤ Kimerítően kutatott és lebilincselően megírt könyv, amely alapvető új információkat nyújt a japán amerikaiak internálásáról, különösen Hawaiin.
⬤ Megható elbeszélés, amely személyes történeteket és történelmi beszámolókat ötvöz.
⬤ Kiemeli az internáltak rugalmasságát és találékonyságát, bemutatva az alkalmazkodási és értelmet teremtő képességüket a nehéz körülmények között.
⬤ Érinti a faji és polgári jogokkal kapcsolatos releváns témákat, amelyek napjainkban is visszhangra találnak.
⬤ Első kézből származó beszámolókat és a kulcsfontosságú események aprólékos dokumentációját tartalmazza.

⬤ A tartalom érzelmileg súlyos és szomorú lehet, mivel az internáltak szívszorító élményeire reflektál.
⬤ Egyes olvasók számára a történelmi részletek sokasága nyomasztó lehet, ha könnyedebb olvasmányt keresnek.
⬤ A könyv elsősorban egy bizonyos demográfiai csoportra összpontosít, ami korlátozhatja a szélesebb körű érdeklődést.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Remembering Our Grandfathers' Exile: Us Imprisonment of Hawai'i's Japanese in World War II

Könyv tartalma:

Amikor a szerző, Gail Okawa Honoluluban járt középiskolába, egy szomszédja megemlítette, hogy anyai nagyapját a második világháborúban az amerikai kontinensen lévő koncentrációs táborban raboskodott. A szüleit faggatva csak annyit tudott meg, hogy "megváltozott emberként tért vissza". Évekkel később, amikor felnőttként a nagyapa emléktárgyait gyűjtötte, talált egy rejtélyes fényképet, amelyen japán férfiak egy csoportja áll egy vályogépület előtt, ami végül arra késztette, hogy belevágjon egy olyan projektbe, amelynek célja, hogy megtudja, mi történt a nagyapával.

A Remembering Our Grandfathers' Exile (Nagyapáink száműzetésére emlékezve) a hawaii japán bevándorlók második világháború alatti, szárazföldi száműzetésben és internálásban szerzett tapasztalatainak összefoglaló krónikája - a háború előtti klímától a letartóztatáson át a száműzetésen át a visszatérésig. A háború idején született unoka és kutató szemszögéből elbeszélt történet egyben kutatási narratíva is, amely párhuzamot mutat a II. világháború előtti állapotok és a jelenlegi, XXI. századi bevándorlóellenes attitűdök és a felerősödött rasszizmus között. A könyv bemutatja Okawa nagyapját, Tamasaku Watanabe tiszteletest, egy protestáns lelkészt és más iszai foglyokat - mindannyian legális bevándorlók, akiket a törvény kizár az állampolgárságból - egy kollektív életrajzi elbeszélésben, amely bemutatja szenvedéseiket, kihívásaikat és túlélésüket, mint magasan képzett emberek, akiknek a fogsággal kellett szembenézniük az amerikai igazságügyi és hadügyminisztérium által működtetett, kevéssé ismert fogolytáborokban.

Okawa személyes és hivatalos dokumentumokat, valamint az internáltak első kézből származó beszámolóit, leveleit és verseit szövi össze, hogy olyan elbeszélést hozzon létre, amely nemcsak a tapasztalataikat közvetíti, hanem - ami ugyanilyen fontos - az elnyomó körülményekkel szembeni ellenállás ironikus és szándékos aktusaként példázza műveltségüket. Kutatásaiból kiderült, hogy azok a hawaii iszai/bevándorlók, akiknek fiai katonai szolgálatot teljesítettek, végül elkülönültek a főcsoporttól; az elbeszélés beszámol néhány ilyen fiú látogatásairól fogságban lévő apjuknál Új-Mexikóban és máshol, valamint az Európában és a Csendes-óceánon elesett fiaik haláláról. A dokumentumok bizonyítják az internáltak magas fokú műveltségét és érdekérvényesítő képességét, valamint a kormány politikájának eredendő igazságtalanságát. Okawa projektje később kibővült olyan új-mexikói lakosokkal, akiknek emlékeik vannak a Santa Fe-i internálótáborról - olyan tanúkkal, akik ritka képet adnak a háborús valóságról.