Értékelés:

A könyv egy megható memoár, amely a japán amerikaiak második világháború alatti tapasztalatait meséli el, különös tekintettel az internálótáborokra és a családok nehézségeire. A könyv az ellenálló képesség, az igazságtalanság és a történelmi emlékezet témáira reflektál.
Előnyök:Személyes és figyelmes történetmesélés, rávilágít a történelmi igazságtalanságokra, ábrázolja a rugalmasságot és a felelősségvállalást, megható beszámoló az internálás során elszenvedett tapasztalatokról.
Hátrányok:A faji előítéletek és az embertelen életkörülmények tragikus ábrázolása; a nyomasztó történelmi kontextus miatt nehezen olvasható.
(3 olvasói vélemény alapján)
I Call to Remembrance: Toyo Suyemoto's Years of Internment
Toyo Suyemotót az irodalomtudósok és a média informálisan "Japán Amerika költőjének" nevezi. Suyemoto azonban mindig is sokkal szerényebben jellemezte magát. Első generációs japán amerikai, aki mesemondóként, tanárként, anyaként, akinek egyetlen gyermeke betegségben halt meg, és internálótáborok túlélőjeként azonosította magát. Mielőtt Suyemoto 2003-ban elhunyt, megható és tanulságos emlékiratot írt a Tanforan versenypályán, majd később a Utah állambeli Topaz Relocation Centerben 1942 és 1945 között családjával és csecsemő fiával együtt átélt internálótábori élményeiről.
Suyemoto beszámolója, amely egyedülállóan költői módon járul hozzá az internálási emlékiratok kisszámú gyűjteményéhez, olyan információkat tartalmaz a politikáról és a háborús döntésekről, amelyek nem széles körben ismertek, és részletesen beszámol arról, hogy az internáltak miként igazították ki az énről és az állampolgárságról alkotott elképzeléseiket, betekintést nyújtva az állampolgárság, a felelősségre vonhatóság és az első és második generációs japán amerikaiak ellenállásának bonyolult és ellentmondásos kérdéseibe.
Suyemoto versei, amelyek közül sok az internálás alatt íródott, a szövegbe ágyazódnak, és ellenpontként szolgálnak a kontextusba helyeződő elbeszéléshez. Suyemoto versei, amelyek közül sokan az internálás alatt íródtak, a szöveget átszövik, és a kontextualizáló elbeszélés ellenpontjaként szolgálnak. A bebörtönzését követő években írt versek kis gyűjteménye még inkább feltárja az élmény pszichológiai hatásait.