Emlékirat a Hangyabiztos esetről

Olvasói vélemények

A könyv sokféle visszajelzést váltott ki az olvasókból, sokan dicsérték a humorát, az ötletes történetmesélést és a mesteri írói stílust. Egyes olvasók szerint a főhős szokatlan utazása és különc életszemlélete lenyűgöző és szórakoztató, míg mások az elbeszélés koherenciájának hiányát kritizálják, és nagyképűnek vagy értelmetlennek írják le. Összességében az olvasók nagyra értékelik a könyvben a szürreális és a hétköznapi egyedi keverékét, bár a kivitelezéssel kapcsolatos vélemények jelentősen eltérnek.

Sok olvasó ékesszólónak és humorosnak találta az írást, dicsérve a szerző ügyes történetmesélését és azt a képességét, hogy leköti az olvasót. A mágikus realizmus elemei és a főszereplő humoros életszemlélete több kritikusnál is nagy visszhangra talált. Néhányan kiemelték az emlékezetes jeleneteket és a könyv nevetésre és gondolkodásra késztető képességét. A leíró stílus és a fura humor is gyakran elismerést váltott ki.

A kritikusok megjegyezték a koherens cselekmény hiányát, a történet egyes részeit értelmetlennek vagy túlságosan szövevényesnek minősítették. Egyesek szerint a karakterek nem voltak szimpatikusak, az elbeszélés pedig zavaros volt az időben és térben való ugrálás miatt. Történelmi pontatlanságokra is érkeztek panaszok, és az a benyomás, hogy a szerző inkább felvágott, mintsem egy értelmes történetet dolgozott volna ki. Néhány olvasó úgy érezte, hogy ez a könyv nem ér fel a szerző korábbi műveihez.

(77 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Memoir from Antproof Case

Könyv tartalma:

Egy idős amerikai, aki Brazíliában él, megírja emlékiratait. A tengerészeti akadémia angoltanára, aki egy olyan fiatal nővel él házasságban, aki a lánya lehetne, és van egy kisfia, akit nagyon szeret. Niteroi egyik hegyi kertjében ül, kilátással az óceánra.

Miközben visszaemlékezik és ír, gondosan elhelyezve a lapokat a hangyabiztos tokjában, megtudjuk, hogy II. világháborús ász volt, akit kétszer lőttek le, befektetési bankár, aki pápákkal és elnökökkel találkozott, és olyan ember, aki soha nem volt nem szerelmes. Ő volt az évszázad tolvaja, gyilkos és az ártatlanok védelmezője. És egész életében hősies, vesztes, egyszemélyes harcot vívott a világ legelvetemültebb rabszolgasorvasztója, a kávé ellen.

Mark Helprin a kalandot, a szatírát, a transzcendencia szárnyalását és a magasröptű komédiát ötvözi ebben az „emlékiratban” egy olyan emberről, akinek az élete úgy olvasható, mint a huszadik század dala.