Olvasói vélemények
Összegzés:Hans Jonas visszaemlékezései a 20. század jelentős történelmi és filozófiai fejleményeivel összefonódó életéről nyújtanak tanulságos és lenyűgöző beszámolót. A könyv személyes betekintést nyújt a jelentős eseményekbe és személyiségekbe, bemutatva Jonas útját a különböző kultúrákon és szellemi tájakon keresztül.
Előnyök:Az emlékiratok mélyen belátóak, és egyedülálló perspektívát nyújtanak a jelentős történelmi események és szellemi mozgalmak számára. Az olvasók nagyra értékelik Jonas lenyűgöző kapcsolatait kiemelkedő személyiségekkel, valamint a filozófiai mélységeket, amelyek lebilincselő olvasmánnyá teszik a könyvet. A kötet értékes forrásként szolgál Németország, Izrael és Amerika politikai és szellemi történelmének zsidó szemszögből történő megértéséhez, a további esszék és levelek pedig tovább mélyítik Jonas filozófiájának megértését.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyzi, hogy Jonas visszaemlékezései nem mindig teljesen tényszerűek vagy megbízhatóak, mivel a visszaemlékezők idővel módosíthatják az emlékeket. A kapcsolatokkal és eseményekkel kapcsolatban konkrét ténybeli pontatlanságokra is rámutatnak, amelyek ronthatják az olvasó általános élményét.
(4 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Memoirs: Hans Jonas
Könyv tartalma:
Amikor Hans Jonas 1993-ban, 89 éves korában meghalt, az európai filozófiára szakosodott amerikai tudósok körében nagy tiszteletnek örvendett, de gondolatai még nem terjedtek el szélesebb körben. Ezzel szemben Németországban az 1980-as években, amikor Jonas maga is nyolcvanéves volt, valóságos szellemi hírességgé vált, köszönhetően 1979-ben megjelent, 200 000 példányban elkelt, sűrű filozófiai művének, A felelősség imperatívuszának, amely hatalmas sikert aratott.
A ma rendkívül időszerű mű, A felelősség imperatívuszának középpontjában az emberiség hatalmas technológiai képességei és csökkent erkölcsi érzékenysége közötti egyre táguló szakadék áll. A könyv egyfajta kulturális sibboleth lett, ő maga pedig ünnepelt közértelmiségivé vált. Jonas számára ez a fejlődés rendkívül örömteli lehetett.
Az 1920-as években Jonas a marburgi és freiburgi egyetemeken Edmund Husserlnél és Martin Heideggernél tanult filozófiát, de a náci rezsim korai, az egyetemek árjásítására irányuló kísérletei arra kényszerítették Jonast, hogy 1933-ban elhagyja Németországot és Londonba menjen. 1935-ben Palesztinába emigrált, és végül a brit hadsereg zsidó brigádjába vonult be a hitlerizmus elleni harcba.
Az izraeli függetlenségi háborút követően (amelyben ő is harcolt) az Egyesült Államokba emigrált, és 1955-ben állást vállalt a New York-i New School for Social Researchben. Hannah Arendt és Heinrich Blucher baráti köréhez tartozott, amelynek tagja volt Adolph Lowe és Paul Tillich is. Mivel Jonas élete az egész huszadik századot átfogta, ez az emlékirat árnyalt képet ad a weimari köztársaság alatti német zsidóságról, a német cionizmusról, az 1930-as és 1940-es évek palesztinai zsidó emigrációjáról és a New York-i német zsidó migráns értelmiségiekről.
Emellett Jonas felvázolja munkásságának fejlődését, kezdve a Husserlnél és Heideggernél folytatott tanulmányaitól egészen a későbbi metafizikai spekulációiig „Istenről Auschwitz után”. Ezt az emlékiratot, amely heterogén, kiadatlan anyagok - naplók, emlékiratok, levelek, interjúk és nyilvános nyilatkozatok - gyűjteménye, Christian Wiese formálta és rendszerezte, akinek utószava összekapcsolja Jonas életrajzának és filozófiájának zsidó dimenzióit.
