Úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna, amikor bentlakásos iskolába jártam.
Apám maga hozott el, ott maradt, hogy bátorítson a kötelező vizsga alatt, és az, hogy ő, aki olyan magas, jóképű, erős, olyan kicsi és félős volt mellettem, kevésbé sebezhetővé tett abban a kritikus pillanatban. Úgy éreztem, hogy a jelenléte egy kicsit az ő erejéből és tudásából ad nekem, és remegve kapaszkodtam belé...
