Én nem innen kezdeném: A második generációs írek Nagy-Britanniában

Olvasói vélemények

A könyv esszék és történetek gyűjteménye, amely elsősorban a második generációs írek angliai tapasztalataival foglalkozik. Mind tudományos, mind személyes elbeszélési stílusú, az olvasókra különböző mértékben ható írásokat tartalmaz. Míg egyesek a nem szépirodalmi esszéket elgondolkodtatónak és éleslátónak találták, mások a szépirodalmat öncélúnak és mélység nélkülinek kritizálták.

A nem-fikciós esszéket, különösen Sean Campbell és Graham Caveney műveit, szemfelnyitónak és lenyűgözőnek jellemezték. A könyv értékes betekintést nyújt a második generációs írek tapasztalataiba, és úgy vélik, hogy a témában járatlanok számára megéri a befektetést.

A gyűjteményben szereplő szépirodalmi műveket kevésbé tartják lebilincselőnek, egyes olvasók szerint öncélúak, és nem nyújtanak új meglátásokat. Kritika érte a gondolatok ismétlődését és a kliséket, ami egyes olvasókban frusztrációt kelt.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

I Wouldn't Start From Here: The Second-Generation Irish in Britain

Könyv tartalma:

Ez az első olyan könyv, amely a második generációs ír ír írókat mutatja be Nagy-Britanniában. A múltban sok ír bevándorló meghúzta magát, de itt második generációs írók, nem egészen britek, nem egészen írek mesélik el saját történeteiket. A zenéről, a családról és a történelemről szóló esszék új szépirodalmi és költői művekbe torkollnak, amelyek túlmutatnak a sámánköveken, koboldokon és a Guinness-pinteken.

Az írók az identitás és a hovatartozás kérdéseit járják körül, és felteszik a kérdést: hol az otthon - itt vagy Írországban?

Ian Duhig bemutatja, hogy a szülei generációjának "keményen megélt" élete hogyan talál utat költészetének "álomdalaiba". Sean Campbell a második generációs ír zenészekre összpontosít Angliában, és azt vizsgálja, hogy Kevin Rowland hogyan használta a Dexys zenéjét ír identitásának kifejezésére. Graham Caveney azt vizsgálja, hogy Shane MacGowan szája hogyan vált a részeg Paddy alakjának megtestesítőjévé, elfedve ezzel a látás érdekesebb módjait.

Moy McCrory azt vizsgálja, hogy mit jelent egy író számára a hitelesség és a hovatartozás, és a katolikus múltra reflektál a szentek és csodák képeivel. Elizabeth Baines az apjáról ír, aki "két sztereotípia, a megvetendő, durva ír paraszt és a romantikus ír sármőr között vergődött, és kétségbeesetten próbálta eltemetni az egyiket, de képtelen volt nem megfelelni a másiknak". Ray French apja arról álmodott, hogy elhagyja a "gyárakkal, dokkokkal és zajos, zsúfolt utcákkal teletűzdelt walesi várost", és visszatér az egyszerű vidéki írországi életbe.

Tony Murray arról értekezik, hogy a britországi írek archívuma hogyan őrzi a diaszpóra örökségét és eredményeit. Marc Scully a mai Nagy-Britanniában élő sokszínű ír közösségekre összpontosít, és arra, hogyan tartják fenn hibrid identitásukat. Maude Casey visszatekint aktivizmusának tapasztalataira és az ír közösséggel szembeni növekvő ellenséges magatartásra Nagy-Britanniában az 1980-as években. John O'Donoghue menedékjogot kér a költészetben és azáltal, hogy "a diaszpóra gyermekeként... egy olyan valóságos, nagy és piszkos városban, mint London" ismeri fel magát. Kath Mckay az ír befolyást vizsgálja a "legkevésbé angolos" Liverpoolban, szülővárosában.

Ezek az írók szellemesen és lendületesen tartanak tükröt az írek sokszínű és bonyolult britországi tapasztalatainak.

Elizabeth Baines, Maude Casey, Ray French, Maria C. McCarthy, Moy McCrory, Kath Mckay és John O'Donoghue szépirodalmi műveivel és verseivel.