Én sem hittem el: Egy apa felfedezése, hogy minden jobb alkohol nélkül

Olvasói vélemények

A könyv őszinte és átélhető utazást mutat be a szerző alkohollal való kapcsolatán keresztül, és olyan meglátásokat kínál, amelyek sok olyan olvasóhoz is eljutnak, akik megkérdőjelezik saját ivási szokásaikat. Hatékonyan rávilágít azokra a fokozatos felismerésekre, amelyek az egyéneket az alkoholfogyasztásuk újragondolására késztetik, különösen azok esetében, akik inkább szürke zónában vannak, mint a mélyponton. A szerző humora, sebezhetősége és őszinte történetmesélése magával ragadóvá és inspirálóvá teszi az olvasmányt.

⬤ Hatásos és átélhető írás, amely visszhangra talál azoknál, akik megkérdőjelezik az ivási szokásaikat.
⬤ Humor és őszinteség, amelyek lebilincselővé teszik az elbeszélést.
⬤ Kifejezetten a szürke zónában ivóknak nyújt betekintést, nem csak a mélyponton lévőknek.
⬤ Bátorít a kapcsolatok és a józanság előnyeinek átgondolására.
⬤ Az érzelmi hitelességet és a történeteket értékelő olvasók széleskörű ajánlása.
⬤ Széles közönség számára alkalmas, beleértve a józan, kíváncsi egyéneket és az életük javítását kereső szülőket is.

⬤ Néhány olvasó bizonytalannak érezheti magát a könyv felütése előtti első oldalakon.
⬤ Lehet, hogy néhányan nem minden tapasztalattal tudnak azonosulni, mivel eltérő az ivási hátterük vagy történetük.
⬤ Azok, akik a józanság kizárólag klinikai vagy tudományos megközelítését keresik, e tekintetben hiányolhatják.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

I Didn't Believe it Either: One Dad's Discovery That Everything Is Better Without Alcohol

Könyv tartalma:

Todd egy klasszikus szürke zónás alkoholista volt, aki kívülről úgy nézett ki, mint akinek minden rendben van: sikeres ügyvéd, szép ház, gyönyörű család. De belülről az alkohollal való kapcsolata gyötörte. Imádott inni és a buli élete lenni, mégis annyi minden volt az ivásban, amit nem szeretett: az irányítás, amit az ital gyakorolt rá, ahogy minden gondolatát felemésztette, és ahogyan érezte magát, miután túl sokat ivott.

Hat éven át értékelte az alkohollal való kapcsolatát, és minden létező mértéktartó trükköt bevetett. Néhány közülük működött, de kimerítő volt, és a győzelmek mindig rövid életűek voltak. Mindazok a dolgok, amelyeket nem szeretett az ivásban - mindig visszatértek.

2019-re Todd egyre inkább belefáradt a belső harcba. Megviselte az állandó alkudozás és megszállottság, és elege volt a gyötrődésből, a szégyenből és a megbánásból. Aztán annak az évnek az őszén a felesége olyasmit súgott a fülébe, ami örökre megváltoztatta az életét. Ez volt az utolsó csepp a pohárban a számtalan más, több éven át tartó eseménysorozatban - néhány apró, néhány nagy, a legtöbb valahol a kettő között -, amely végül végleg kibillentette a mérleg nyelvét. Úgy döntött, hogy abbahagyja az ivást.

Az alkoholról való lemondás ijesztő és nyomasztó volt. Bár Todd tudta, hogy ez a helyes döntés, azt is gondolta, hogy az élet alkohol nélkül kicsit unalmas és unalmas lesz, kicsit olyan, mint egy börtönbüntetés, amiért nem tud "úgy inni, mint egy normális ember".

Azt tapasztalta azonban, hogy a lemondás a legtávolabb áll a börtönbüntetéstől. Az alkohol másik oldalán egy olyan mélyebb kapcsolatokkal, gazdagabb beteljesedéssel és végtelen hálával teli élet állt, amiről nem is tudta, hogy létezik. Olyan tisztaságra és békére lelt, amit korábban soha nem érzett. Felfedezte az élet egy új és jobb módját, amely messze felülmúlja mindazt, amit az alkohol valaha is adott neki. Azt kívánja, bárcsak hamarabb megtette volna.

Az Én sem hittem el Todd nyers, őszinte, sebezhető és néha vicces története arról az útról, amelyen abbahagyta azt az egyetlen dolgot, amiről azt hitte, hogy nem tud nélküle élni, és felfedezte, hogy a józanság jobb, mint azt valaha is gondolta volna.