Self, History and Future: A work on the modality of history
Legyen szó Foucault-nak a "hatalom-tudáson" alapuló társadalomra vonatkozó meglátásairól, vagy Fukuyama kísérleteiről, amelyek a "liberális demokrácia" végjátékhelyzetére alapozva próbálják megjósolni a jövőt, mindkettő olyan, mintha egy adott pontból egy egyenes görbületét próbálnánk kiszámítani a számtan előtti matematika segítségével. Semmilyen kidolgozott narratíva, amely egy olyan kvázi-dinamikus, fenomenológiai fogalmon alapul, mint a "diskurzusok", vagy egy olyan statikus fogalmon, mint a "liberális demokrácia", nem fogja meg a mozgó események dinamizmusát és a "jövőnek" nevezett, képlékeny irányokat.
A mozgó eseményeket feldolgozó operatív fogalmak módszertanára van szükség. Esszém egy holisztikus és dinamikus fogalomra épül, logikai előrehaladással. A mozgások állóképként való megörökítése helyett a folyamatosan változó helyzeteket a történelem modalitása szempontjából próbálom rögzíteni.
Az identitás körök (CI) számára az érintkezések és átfogások szükségessége az, ami a történelmet formálja. A múltat és a jövőt összekötő "én" lendülete a CI-k hajtóereje, amely bizonyos szabályokat követve sugallja sorsunkat.