Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv az „erkölcsi nárcizmus” fogalmát vizsgálja, mint a kortárs társadalomban, különösen a politikai diskurzusban és a kultúrában mindenütt jelenlévő problémát. Megvitatja e jelenség következményeit, és kritikával illeti, hogy az egyének és az elitek hogyan fejezik ki felszínes erkölcsi tartásukat, miközben nem cselekszenek ennek megfelelően. A kritikák kiemelik a szerző magával ragadó prózáját és érzelmi mélységét, bár egyesek kritizálják a politikai elfogultságot vagy az összefüggő érvelés hiányát.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és megindító próza, amelyben a költészet keveredik a társadalmi kommentárokkal.
⬤ A kortárs kulturális tájkép és az erkölcsi nárcizmus fogalmának éleslátó elemzése.
⬤ Világos példákkal szolgál, amelyek az olvasókkal is megragadnak.
⬤ Kritikus gondolkodásra ösztönöz a személyes és társadalmi felelősségről.
⬤ A modern politikai dinamika megértéséhez szükséges olvasmány.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó szerint a könyv túlságosan elfogult, és inkább politikai eszmefuttatássá, mint tudományos vizsgálódássá válik.
⬤ Az érvelés egyes területeken nem eléggé koherens vagy mély.
⬤ A kritikusok megjegyzik a szerző önigazoló hangnemének iróniáját, ami képmutatásra utal.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyv nem kínál gyakorlati megoldásokat a tárgyalt kérdésekre.
(42 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
I Know Best: How Moral Narcissism Is Destroying Our Republic, If It Hasn't Already
Könyv tartalma:
1979-ben Christopher Lasch megjelentette A nárcizmus kultúrája című korszakalkotó művét, amelyben a nárcizmus normalizálódására figyelmeztetett társadalmunkban. Lasch talán alábecsülte a helyzetet. 35 évvel később, az Obama-korszakban, a végtelen számú, gyakran megmagyarázhatatlan botrányok parádéjával, az újabban erkölcsi nárcizmusnak nevezett jelenség teljes körű járványával állunk szemben.
Felejtsük el Nárciszt és tükörképét, az erkölcsi nárcizmus, a szándékok és az eredmények közötti szinte skizofrén szakadék, amely most áthatja kultúránkat, az új módszer arra, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Többé már nem számít, hogy mi lesz a vége, amíg a szándékaid jók voltak, hogy erkölcsös voltál. És ami ugyanilyen fontos, hogy ezeknek a szándékoknak az egyetlen meghatározója, az egyetlen, aki meghatározza ezt az erkölcsöt, te vagy.
Az I Know Best túlmutat Laschon, hogy feltárja, hogy ez az erkölcsi nárcizmus áll az összes botrány mögött, az Obamacare-től kezdve a veteránigazgatáson át az IRS-ig, Bengáziig, Bergdahlig, Szíriáig és még tovább. Minden, amit az Obama-kormányzat tett és tesz, arról szólt, hogy jól érezzék magukat a bőrükben, az eredményekre pedig fittyet hánytak.
És szövetségeseik azok a legfőbb erkölcsi nárcisztikusok az akadémián, a médiában és Hollywoodban, akik mindig hajlandóak megerősíteni ezeket a jó szándékokat, és figyelmen kívül hagyni ugyanezeket az eredményeket.
De az I Know Best nem csak a baloldalról szól. Az erkölcsi nárcizmus a jobboldalt is érinti, még akkor is, ha ők ezt nem veszik észre. Ez egy igazi járvány, amelyet meg kell gyógyítani, hogy megmentsük demokratikus köztársaságunkat és jövőnket.
