Értékelés:
A Shelby Forsythia „Permission to Grieve” című könyvéről szóló kritikák kiemelik, hogy a személyes történetek és az átélhető nyelvezet segítségével segít az olvasóknak eligazodni a gyászban. Sok kritikus értékeli a gyász normalizálását és a könyv által a gyógyuláshoz kínált eszközöket. Néhány felhasználó mély háláját fejezi ki a szövegben talált érzelmi támogatásért. Néhány kritika azonban megemlíti az írásmóddal, a fogalmak ismétlésével és a trágársággal kapcsolatos problémákat, ami néhány olvasó számára rontja az általános élményt.
Előnyök:⬤ Normalizálja a gyász élményét, és kiemeli a veszteség különböző típusait.
⬤ Gyakorlati eszközöket és támogatást kínál a gyász feldolgozásához.
⬤ Átélhető nyelvezetet és személyes történeteket használ, hogy kapcsolatot teremtsen az olvasókkal.
⬤ Sok olvasó szerint a könyv erőt ad és vigaszt nyújt.
⬤ Magával ragadó illusztrációkkal és könnyen érthető szöveggel.
⬤ A gyászfolyamat összetettségével és egyéniségével foglalkozik.
⬤ Néhány olvasó kritizálja az írásmódot, mert ismétlődő és rosszul strukturált.
⬤ Néhányan feleslegesnek találták a káromkodások gyakori használatát.
⬤ Aggályok merültek fel néhány pozitív vélemény hitelességével kapcsolatban.
⬤ Egy kisebbség úgy érezte, hogy a könyv nem nyújt új meglátásokat vagy perspektívákat a gyászról.
(37 olvasói vélemény alapján)
Permission to Grieve: Creating Grace, Space, & Room to Breathe in the Aftermath of Loss
A népszerű gyász podcast Coming Back: Conversations on Life After Loss hangja első könyvében tollat ragad, hogy egy erőteljes engedélyt adjon mindenkinek, aki a halál, a válás, a diagnózis és még sok minden más miatt megviseli a szívét.
Amikor a veszteség gőzerővel tombol, rengeteg rejtett és kevésbé rejtett "szabály" van arra vonatkozóan, hogy hogyan "kellene" gyászolnunk: "Egy év múlva már túl kell lenned rajta." "Vegyél fel egy bátor arcot." "Tartsd otthon a gyászodat.".
A Permission to Grieve (Engedély a gyászra) a társadalom szemét szabályait annak mutatja be, amik valójában: mérgező és elnyomó narratívák, amelyek ragaszkodnak ahhoz, hogy a gyászban feladjuk valódi önmagunkat. Shelby ehelyett azt kérdezi:
⬤ Mi lenne, ha megengednénk a gyásznak, hogy szabadon befolyásolhassa érzelmeinket?
⬤ Mi lenne, ha megengednénk a gyásznak a hatalmat, hogy megváltoztassa identitásunkat otthon, az iskolában és a munkahelyen?
⬤ Mi lenne, ha megengednénk a gyásznak, hogy a művészet, az emlékművek és a rituálék révén megjelenjen a fizikai világban?
⬤ Mi lenne, ha megadnánk magunknak... Engedélyt a gyászolásra?
Shelby Forsythia gyászoló személyként szerzett tapasztalataira és két évnyi interjúra támaszkodva, amelyet olyan gyászszakértőkkel készített, mint Megan Devine, Kerry Egan és Caleb Wilde, a radikális, önmagát tisztelő engedélyezés mellett érvel, amely mentes a személyes ítélkezéstől és a társadalom korlátozó időbeosztásától és szabályaitól. A Permission to Grieve (Engedélyt a gyászra) elgondolkodtató írásos felkéréseken, könnyen követhető gyakorlatokon és okos vizuális illusztrációkon keresztül arra hívja fel a figyelmedet, hogy hívd elő a gyászodat a rejtekéből, és arra invitál, hogy adj neki engedélyt.
Ebben a könyvben megtanulhatod:
⬤ Hogy a társadalom arra ösztönöz minket, hogy a gyászunk kifejezése helyett az élet elutasítását és az önfeladást gyakoroljuk.
⬤ A három nagy engedélyt, amelyek feloldják azokat az érzelmeket, identitásokat és cselekedeteket, amelyeket a gyászunk ki akar fejezni - podcast vendégeink és Shelby Forsythia személyes gyászközösségének meglátásaival.
⬤ Tippek és trükkök a gyász engedélyezésének gyakorlásához a való világban - beleértve azt is, hogyan kérjünk engedélyt a gyászra a barátoktól, a családtól és a munkatársaktól, valamint eszközöket, amelyekkel segíthetünk másoknak, hogy saját gyászuk engedélyét használják ki.
A gyász engedélyezése nem egy felsőbb hatalomtól kapott belépőjegy; ez egy személyes gyakorlat, amelyet önismeret, figyelem és szeretet erősít. Nem kell arra várnod, hogy engedélyt kapj a gyászolásra; már megvan.
Az Engedély a gyászolásra egy könyv azoknak az embereknek, akik belefáradtak abba, hogy elfedjék és elnyomják a fájdalmukat. Olyan emberek könyve, akik tudják, hogy van egy jobb, együttérzőbb módja annak, hogy megközelítsék a legrosszabb dolgot, ami valaha is történt velük. Olyan emberek számára, akik hisznek abban, hogy a gyász nem ellenség, akit a lehető leggyorsabban le kell győzni, hanem egy lehetőség arra, hogy mélyebben kapcsolódjanak emberi énjükhöz. Mert még a veszteség közepette is, írja Shelby, megteremthetjük a kegyelmet, a teret és a levegőt.