Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 9 olvasói szavazat alapján történt.
Ott ültem, vártam ebben az unalmas bronxi hátsó udvarban, a pisztoly a jobb zsebemben, kibiztosítva. Egyszerű volt...
megvárni, amíg rám kerül, egy lövés a szívembe... aztán átfutni a telken a kocsihoz. Sidnek egy átlagosnak tűnő kocsija volt; senki sem vette volna észre, sem a rendszámot.
A rendszám - ez volt az egyik esély, amit meg kellett ragadnom - egy a túl sok esély közül.
De ez működhetett, ha a szerencsém kitartott. HA...
HA... A fenébe is, nagyon reméltem, hogy nincs felesége és gyerekei, ahhoz túl fiatalnak tűnt, de még ha van is, nekem is volt feleségem és gyerekem. Isten tudja, hogy nem akartam megölni ezt a nyomozót, de belekerültem ebbe a hálóba, meg kellett tennem.
Muszáj volt... Nem volt értelme ezen gondolkodni - fontosabb volt kitalálni, hogyan szabaduljak meg a fegyvertől. Nem tudtam megint elővenni Tonyval ugyanazt a tréfát, hogy elvesztettem.
Nos, valahogy meg kell oldani. Hanyag gondolkodás részemről, hogy nem terveztem.....
A pokolba a tervekkel, nincs időm rá. Nem úgy, mint a másiknál. Marshal Jameson, az ígéretes fiatal szobrász, egy napsütéses délutánon a fenekén ülve egy furcsa bronxi hátsó udvarban...
gondosan megtervezi a második gyilkosságát.
Vigyorogtam, savanyú, ideges vigyor - majdnem felbőgtem. Én, aki soha nem bántottam egy legyet sem, pisztollyal vártam egy... Hallottam, hogy egy autó megáll a ház előtt.
Öt perccel három előtt volt. A pöcs időben érkezett. Felálltam, és bekukucskáltam a sikátor sarkán.
Egyedül volt. Vártam: nem menekültem el előle, nem hátráltam meg. Vagy a gyilkolás volt a könnyebbik út számomra?
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)