Environmental Humanities: A Rethinking of Landscape Archaeology? Interdisciplinary Academic Research Related to Different Perspectives of Landsc
Az ember-állat-természet kapcsolatok iránt egyre nagyobb régészeti érdeklődés mutatkozik, ahol a régészet a jelentés megfejtésétől, a szimbólumok megértésétől és a táj társadalmi felépítésétől eltolódott annak elismerése felé, hogy a dolgok, a helyek és a környezet hogyan járulnak hozzá a maguk eszközeivel a kapcsolatok alakításához.
Ez azt jelenti, hogy a környezetet nem lehet üres térnek tekinteni, amelyre a táj jelentését kivetítik. Ezzel párhuzamosan a környezeti humán tudományok területe azt a kérdést veti fel, hogy miként lehet az ember és környezete összefonódásával foglalkozni.
A környezetnek mint a változás aktív szereplőjének a bevonása azt jelenti, hogy a tájrégészet jobban tud foglalkozni az olyan kérdésekkel, mint a globális felmelegedés, a biológiai sokféleség fokozódó csökkenése, valamint az egyre mérgezőbb környezet. Ez azonban nem hagyja ki az emberi tevékenységet az egyenletből. Az ember az, aki napjaink környezeti kihívásait erősíti.
A bölcsészettudományok tudományterülete olyan kérdésekkel foglalkozik, mint hogy hogyan tulajdonítanak jelentést, milyen kulturális tényezők mozgatják az emberi cselekvést, milyen szerepet játszik az etika, hogyan élik meg a tájat érzelmileg, valamint hogyan működnek a művészetből, irodalomból és történelemből származó fogalmak a jelentés tulajdonításának ilyen folyamataiban és más kulturális folyamatokban. Ez a humán tudományok megközelítése rendkívül fontos az előttünk álló éghajlati és környezeti kihívások kezelésében, és olyan új tájrégészetre van szükségünk, amely megfelel ezeknek a kihívásoknak, de amely a diszciplináris határokat is jól átjárja. Itt inspirációt jelenthetnek a környezetbölcsészet feltörekvő területének tudósaival folytatott megbeszélések.