Hiromi Yoshida második verseskötete, az Epicanthus a szerencsesütik, a tévévacsorák, a kínai lámpások és a japán háborús menyasszonyok lírai panorámáját nyújtja.
Az ilyen ikonikus amerikai árucikkek és kézzel válogatott orientáliák japán nagymamákkal, tajvani apákkal és elveszett és megtalált német unokatestvérekkel élnek együtt - a transzpacifikus ázsiai-amerikai áthelyezések és kizökkentések palimpszesztjét bontva ki, az epikantusz pedig az az önkényes küszöb, ahol a faji identitás kialakulásának pszichodrámája zajlik. A csuklyás szem visszakacsint, szemérmes meghívás a költő zseniálisan újra feltalált világaiba.
Ezek az új versek egyszerre mélyen személyesek és égető történelmi jelentőségűek, és felejthetetlen pillanatképeket nyújtanak az ázsiai-amerikai életről.
