Erasmus mint a klasszikusok fordítója

Eredeti címe:

Erasmus as a Translator of the Classics

Könyv tartalma:

Erasmus klasszikus irodalomfordításairól szóló első teljes tanulmánya a fordításhoz való hozzáállását és általánosabban a klasszikusok közvetítőjeként betöltött szerepét vizsgálja. Időrendi sorrendben követi nyomon görög tanulmányainak előrehaladását és görögből latinra fordított műveinek publikálásának történetét; ezek között szerepel Libanius, Euripidész, Plutarkhosz, Lukianosz, Galénosz, Isokratész és Xenophón műveiből válogatott művek. A kötet Erasmus módszereit saját szövegeiből, valamint elődei és kortársai szövegeiből vett megfelelő példákkal is illusztrálja. Ezáltal áttekintést nyújt a görög irodalom reneszánszkori állapotáról.

Erasmus a szó szerinti fordítástól egy liberálisabb megközelítés felé fordult - ez a szemléletváltás együtt járt fordítói szerepének újradefiniálásával. Korai munkásságában magánjellegű célokat követett, világi szerzőktől származó változatait magánjellegű daraboknak tekintette főműve, az Újszövetség számára. A későbbi években szemléletmódja olvasóközpontúbbá vált. Munkáját a tudományosság szolgálataként fogta fel - a görög irodalmat a latin olvasók számára hozzáférhetővé tette, és a klasszikus gondolkodáshoz vezető kalauzként működött. Nemcsak az eredeti tényszerű tartalmak és irodalmi kvalitások közvetítésének mechanikája foglalkoztatta, hanem az is, hogy a keresztény filozófiára hogyan alkalmazható az erkölcsi tartalom.

Ez a könyv tartalmaz egy fejezetet Erasmus Újszövetség-fordításáról; ez a téma, mivel lehetővé teszi Erasmus filológiához való hozzájárulásának teljesebb értékelését, fontos dimenzióval bővíti a könyvet. Erasmus görög szövegek fordításai két, az életét uraló gondot tükröznek. Pedagógusként azt akarta elérni, hogy a klasszikus filológia szilárdan beépüljön az iskolák tantervébe; keresztény humanistaként pedig meg akarta győzni a bibliatudósokat arról, hogy a filológia szakmájuk nélkülözhetetlen eszköze.