Virtue and Grace in the Theology of Thomas Aquinas
Aquinói Tamás írásaiban figyelemre méltó gondolati stabilitást tanúsított.
Néhány területen azonban, például a kegyelem teológiájában, gondolkodása titáni fejlődésen ment keresztül. Ebben a könyvben Justin M.
Anderson nyomon követi mind ezeket a kegyelemmel kapcsolatos fejleményeket, mind pedig azok okait. Miután bemutatja az erénynek az Aquinói által használt különböző jelentéseit, köztük a "legteljesebb értelemben vett erényt" és a "minősített erény" különböző formáit, feltárja azt a történelmi kontextust, amely ezt a beszámolót feltételezte. Írásainak alapos elemzésén keresztül Anderson feltárja Aquinói saját felfedezéseit és elemzéseit, amelyek új irányokba lendítették az emberi tapasztalat, az isteni cselekvés és a természetfeletti kegyelem megértését.
Végül felfedezzük az erényről szóló beszámolót, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a bűnről, a kegyelemről és az emberi életben való isteni cselekvésről kialakított felfogásához. Mint ilyen, Anderson megkérdőjelezi az Aquinói erényről szóló beszámolójának közkeletű értelmezését, valamint a kortárs erényetikához való viszonyát.
