Claus von Rosen a balti lovagrendek egyikébe született, az akkoriban az Orosz Birodalomhoz tartozó balti államok német nyelvű, földbirtokos arisztokrata társadalmába. Sikeresen dolgozott a családi vállalkozás vezetőjeként, és alkalmazkodott a független állam új rendjéhez, megtanulta a nyelvet, és katonai szolgálatát az észt hadseregben teljesítette.
A második világháború kezdetén és Észtország Szovjetunió általi megszállásával minden balti németet ellenséges külföldinek nyilvánítottak. Claus családja nyugatra költözött, magát Claus-t pedig behívták a német Wehrmachtba, és a keleti fronton szolgált. Ott több ezer más német katonával együtt fogságba esett, és a Gulágra küldték.
Ott maradt 1955-ig. Ekkor, a Moszkva és Bonn közötti tárgyalásokat követően az összes német hadifoglyot szabadon engedték.
Claus visszatért Nyugatra, a Német Szövetségi Köztársaságba. Egy új országba, amelyet egy régi világ romjaiból hoztak létre.
Ez a könyv az ő visszaemlékezéseit tartalmazza, és az olvasó rövid betekintést nyerhet egy ma már szinte elfeledett, szinte ismeretlen világba.
