Olvasói vélemények
Összegzés:James T. Johnson „Morality and Contemporary Warfare” című könyve átfogóan vizsgálja az igazságos háború elméletét, összekapcsolja az elméleti vitákat a konkrét eseményekkel, és releváns perspektívát kínál a hadviselés erkölcsi parancsairól. Bár a könyv jól felépített és informatív, szenved a hosszas kitérőktől, és erősen támaszkodik a korlátozott számú forrásra, különösen Michael Walzer munkájára.
Előnyök:A könyv az igazságos háború elméletének alapos vizsgálatát mutatja be, világos és logikus érvekkel. Az elméletet összekapcsolja a valós helyzetekkel, ami az elméletalkotók és a politikai döntéshozók számára egyaránt hasznossá teszi. Az írás nyugodt hangvétele, különösen az olyan jelentős események, mint szeptember 11. előtti kontextusát tekintve, növeli a vonzerejét.
Hátrányok:A szerző hajlamos a túlzott kitérőkre, ami elvonhatja a figyelmet a fő érvektől, és zavart okozhat a könyv fókuszát illetően. Emellett Johnson írói stílusát unalmasnak írják le, ami megnehezíti az olvasók számára, hogy elkötelezzék magukat a szöveggel. A könyv emellett nagymértékben támaszkodik korlátozott számú forrásra, ami korlátozhatja a szélesebb körű erkölcsi és filozófiai vitákat.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Morality and Contemporary Warfare
Könyv tartalma:
Mikor indokolt erkölcsileg a katonai erő alkalmazása egy nemzet részéről? Miért erodálódott az utóbbi években a civilek szándékos támadással szembeni védelmének régóta elfogadott erkölcsi követelménye? Hogyan lehet megfékezni a jelentős kulturális különbségekkel rendelkező felek közötti féktelen háborúk tendenciáját? Ebben az elgondolkodtató könyvben James Turner Johnson a háború erkölcsi elemzését a mai fegyveres konfliktusok valódi problémáira összpontosítja újra. A nukleáris háborúról és a megsemmisítésről szóló erkölcsi viták nem foglalkoznak a katonai erő tényleges mai alkalmazásának problémáival, állítja Johnson.
A huszadik század végén kialakult fegyveres konfliktusok típusával kell foglalkoznunk: a helyi háborúkkal - amelyeket gyakran történelmi, etnikai vagy vallási ellenségeskedések szítanak, és általában olyan hagyományos fegyverekkel vívnak, amelyeket az egyes harcosok magukkal vihetnek. Johnson erkölcsi alapot ad annak megértéséhez, hogy mikor lehet indokolt a fegyveres erő.
Elemzi a kortárs hadviselés által felvetett konkrét problémákat: a konfliktusok enyhítése vagy megszüntetése érdekében történő katonai beavatkozás kérdését, a nem harcolók elleni hadviselés kérdését, a konfliktusokat szító kulturális különbségek problémáját, valamint a háborús bűnöket büntetni akarók és az ellenfelek megbékélését remélők közötti feszültséget. A szerző azzal a vitával zárul, hogy miként alakítható át és újítható meg a háború megfelelő céljaival és korlátaival kapcsolatos nemzetközi konszenzus.
