Erkölcsi eredet: Az erény, az önzetlenség és a szégyen evolúciója

Olvasói vélemények

A könyv az erkölcs és a lelkiismeret evolúciós eredetét vizsgálja, és meggyőzően mutatja be, hogyan alakulhattak ki az emberi viselkedések, különösen az altruizmus és az együttműködés a vadászó-gyűjtögető társadalmakban. Bár a szerző azt javasolja, hogy az emberek korai társadalmi struktúrái a nyelv segítségével elősegítették az egalitarizmust és az egyéni egoizmus ellensúlyozására az erkölcsös viselkedést, néhány recenzens kihívásnak találta az írást és hiányosnak a szerkezetet, ami vegyes véleményekhez vezetett.

A könyvet ösztönzőnek és elgondolkodtatónak írják le, amely átfogó kutatásokra alapozva egyedülálló perspektívát nyújt az emberi erkölcs fejlődéséről. A recenzensek nagyra értékelték a szerző tudományos alázatát és hajlandóságát arra, hogy kiegyensúlyozott képet adjon az egymással versengő hipotézisekről. A vadászó-gyűjtögető társadalmak társadalmi dinamikájáról és a kommunikációnak a dominancia megakadályozásában játszott szerepéről szóló vitákat értékes meglátásokként emelték ki.

Több olvasó megjegyezte, hogy az írásmód sűrű és időnként nehéz követni, és kritikával illették a szerkezetet, az ismétlődést és a szószátyárságot. Néhányan úgy vélték, hogy bizonyos állítások nem rendelkeznek szigorú tudományos alátámasztással, és hogy a könyv lehetett volna tömörebb is. Néhány kritikus csalódottságának adott hangot, ha már ismeri a témát, jelezve, hogy a könyv inkább a szakterület kezdőinek szólhat.

(40 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Moral Origins: The Evolution of Virtue, Altruism, and Shame

Könyv tartalma:

Darwin korától napjainkig a biológusok az erkölcsi érzékünk eredetével foglalkoznak. Ha a túlélés és a szaporodás emberi ösztöne önző, akkor az emberek miért vállalnak önfeláldozást, sőt miért alakítanak ki olyan eszméket, mint az erény és a szégyen, hogy igazolják ezt az önzetlenséget? Számos elmélet született, egyesek a nepotizmus szerepét hangsúlyozzák, mások a kölcsönösség vagy a csoportos szelekciós hatások előnyeit emelik ki.

Christopher Boehm evolúciós antropológus azonban hiányosnak találja a meglévő magyarázatokat, és az Erkölcsi eredet című könyvében egy elegáns új elméletet kínál. Boehm 6 millió év alatt követi nyomon az altruizmus és a csoportos társadalmi kontroll kialakulását, és azt állítja, hogy erkölcsi érzékünk egy kifinomult védelmi mechanizmus, amely lehetővé teszi az egyének számára a csoportokban való túlélést és boldogulást. A csoportban élés egyik legnagyobb kockázata, hogy a körülöttünk élők megbüntethetnek minket a rossz cselekedeteinkért.

A zsarnokok, tolvajok, ingyenélők és különösen a pszichopaták - azok, akik megnehezítik mások életét - szenvedik el leginkább ezt a sorsot. Az életben maradáshoz szükség van az együttélésre, és ez a társadalmi típusú szelekció - mutatja Boehm - az altruistákat választja ki a túlélésre.

Ez a szelekciós nyomás egyedülálló módon formálta az emberi természetet, és ez nevelte ki az emberi fajban a lelkiismeret első rezdüléseit. Végül ez vezetett a ma ismert, teljesen kifejlett erény- és szégyenérzethez.

Az emberi nagylelkűség és együttműködés evolúciójának úttörő felfedezése, az Erkölcsi eredet mély betekintést nyújt az emberiség erkölcsi múltjába - és abba, hogyan alakíthatja erkölcsi jövőnket.